Comix

Szerző: Woofer on 2008.10.12. 21:43

A hét képe rovatomban ma a szokásostól eltérően a fantázia teremtményei kerülnek reflektorfénybe. A meleg témájú képregények a képregény szubkultúrán belül is szubkultúrának számítanak. Természetesen a képregény rajongók közt is sokan idegenkednek ettől a témától, ez rendben is van, azonban a téma kedvelői között fura módon meglepően sok a lány. Hogy miért is van ez, arra mindjárt rávilágítok.

Az írásomhoz használt illusztrációk egy férfi művei, melyek a Deviantart-on megtekinthetők. Érdemes körülnézni nála, mert szerintem valami hihetetlen jól képes megragadni a férfi nem szépségét. Képei kellemesen erotikusak, kellően férfiasak, és eszméletlenül izgatóak. :)

De térjünk vissza a lányokra. A történet japánban kezdődik. A homoerotikus képregények talán legismertebb ága a Yaoi. A yaoi a japán mangák (képregények) egy formája, melyet általában lányok írnak lányoknak, és a fő téma a férfiak (inkább fiúk) közti szerelem. A szereplők általában fiatal fiúk, úgynevezett "bishonen"-ek (szépfiúk). A yaoi talán a már korábban emlegetett "twink" pornófilmekhez áll közel, azzal a különbséggel, hogy a legtöbb yaoiban a romantikán van  hangsúly, nem pedig magán a pornográfián. A rajzstílus is egyedi, a szereplő fiúk, akár rövid hajú lányoknak is beillenének. Másodlagos nemi jellegeket teljesen nélkülöznek. Szőrös, férfiasan izmos test szóba sem jöhet az ilyen alkotásoknál. Meglepő módon azonban, a domináns-szubmisszív kapcsolatok ábrázolása szintén gyakori ezekben a művekben. A manga ezen fajtája teljesen elfogadott japánban. Senki nem botránkozik meg azon, ha egy lány ilyesmit olvas. Japán hozzáállása a homoszexualitáshoz egyébként is elég egyedi, hiszen a feudális japánban a szamurájok közt pozitív tulajdonságnak számított a "férfiszerelmre való képesség".

A yaoi mellett mindeképp meg kell említeni a Slash fogalmát is. A slash olyan rajongói alkotás, ahol általában már létező karaktereket állítanak szexuális viszonyba. Az elnevezés a perjelre utal, ezzel jelzik ki kivel van párosítva, ha vicces akarnék lenni azt is mondhatnám "pároztatva". A Slash lehet írott mű, de akár rajz, vagy photoshop-os fotómódosítás is. gyakran homoszexuális témájú, és a karakterek bárhonnan eredhetnek. Itt jön be a Rule 34. Az internet 34. szabálya ugyanis az, hogy ha valami létezik, akkor abból létezik pornó is. (Nem hiszitek? Írjátok be a google-be hogy rule 34!) Szóval a rule 34-t én annyival egészíteném ki, hogy ha valami létezik, abból létezik pornó és slash is. Ezeket a slash yaoikat általában rajongók rajzolják és jellemzően a japán precizitásra, ezek a rajongói képregények minőségben nagyon közel állnak a profi művekhez. Rajzolóik és íróik gyakran nagy népszerűségre tesznek szert és ez jó ugódeszka egy valódi manga kiadóhoz való bekerüléshez. Műveiket általában képregényfesztiválokon árulják, limitált kiadásban, természetesen gyakran megsértve a copyright jogokat is, a már létező karakterek felhasználásával.

A yaoi manga egy másik, sokkal kevésbé általánosan elfogadott vonala a Bara. Ezeket a képregényeket általában fiúk írják fiúk részére. Szereplői férfias, izmos, szőrös férfiak, és bár lényeges elem a romantika, itt azért már kőkeményen hangsúlyt fektetnek magára a szexre is. A bara vonulat sokkal kevésbé elterjedt japánban, mint a sima yaoi. Persze vannak kiadványok, melyekben rendszeresen jelennek meg ilyen művek, pl a "Kinniku otoko" (izmos férfi), vagy a "G-men" magazinok, de ezek számban eltörpülnek a lányoknak szóló yaoi kiadványok mellett. Érdekes módon a férfiaknak szóló homoszexualitás manapság Japánban sem annyira elfogadott jelenség, ott is inkább  underground vonalat jelent.

Ezekben a képregényekben is általában a férfiak közti szerelem az elsődleges téma, azonban a testiség bemutatásával együtt. Természetesen itt is előfordulnak durvább, domináns-szubmisszív kapcsolatot bemutató történekek is, sőt itt bizony már gyakoriak a véres, kínzásokkal járó sado-mazo alkotások is. Azért erősen hangúlyozandó a japánok erőszakhoz való egyéni hozzáállása, mely már a gyerekeknek készült rajzfilmjeiket is élesen megkülönbözteti egyéb országok alkotásaitól.

Ebben a témában az egyik legnagyobb alkotó Gengoroh Tagame. Vigyázat, csak az kattintson a linkre, akit tényleg érdekel! Erősen NSFW tartalmat fogtok találni, pedig ez, hivatalos oldal révén csak egy kis ízelítőt mutat Tagame műveiből.

Ha a japán képregényeket teljesen ki akarjuk vesézni mindenképp meg kell említenünk még a Furry-t. Nos, a furry, legtöbbször szintén homoszexuális témájú, és khm... a főszereplők állatok. Ezt a témát magam is sokáig kerültem, és nem értettem mitől ennyire népszerű. Azt hiszem egy más szemlélet szükségeltetik hozzá. Ez nem animál pornó, amit én személy szerint mélységesen elítélek, ez sokkal inkább egy mese, állatszereplőkkel, ami jelen esetben erotikus. Még mindig fenntartásokkal kezelem a témát, de el kell ismernem, hogy felizgatnak ezek a tesztoszteronbomba állatok. Kedvenc alkotóm a témában Grisser. Mondanom sem kell, hogy a furry-ben is megtalálható minden a kőkemény pornótól a lágy, romantikus erotikáig. Grisser Sean & Leon sorozata, amelyikből az utolsó kép is származik inkább a lightosabb erotika vonalát képviseli, és bár Grisser egyéb művei nem szűkölködnek a hardcore jelenetekeben, engem mégis ez a könnyedebb, romantikus sorozat volt az, ami megnyert a téma számára.

A japán képregényeket ezzel lezártam, később sorra veszem az amerikai és az európai homoerotikus alkotásokat és alkotókat is. Addig is zárásként egy aranyos jelenet a Sean & Leon-ból.

  

 

 

1 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr100710640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.