Van egy új szokásom azt hiszem. Részeg telefonhívások és sms-ek. Eddig azt hittem egyszeri jelenség volt a dolog, de tegnap megismétlődött. Az alkohol előhoz belőlem egy őszintébb verziót, és úgy érzem muszáj megosztanom másokkal is az aktuális érzéseimet, amiket eddig megszokott módon egy rutinos mozdulattal temettem magamba.
Ez nem feltétlenül jó tulajdonság, a vonal másik végén lévő számára legalábbis. Viszont mindenképp bíztató, hogy olyan személyek léptek az életembe akikkel őszinte lehetek. Visszagondolva most úgy érzem, az elmúlt pár évben mintha egy hangszigetelt búra alatt éltem volna.
Oxnak még mindig nem szóltam arról hogy Pestre költözöm. Biztos találkozni akar majd, és biztos én is akarni fogom. Mégis mi tart vissza akkor? Jó lenne legalább néha érteni saját magamat.
Közben ma rájöttem mennyire bejön Ezekiel Jackson. Fantasztikusan jó segge van, jó hogy végre birkózni is engedik.
