Szerző: Woofer on 2009.01.19. 21:39

Szemét vagyok, amikor vállalom, hogy barátkozok valakivel, amikor tudom, hogy ennél több valószínűleg nem lesz? Hamis reményeket ébresztek benne? Ugyanakkor a barátságom nem színlelt, tényleg érdekel, tényleg szívesen lógok vele. Vagy ne nézzem az egészet ennyire hideg realitással és fogadjam el a lehetőségét annak, hogy "majd lesz, ami lesz"...?
Jó ég, de sápadtak a kezeim a fekete billentyűzet felett... El kell mennem szoliba már egyszer...
Mi lesz ha fájdalmat okozok neki? Ugyanakkor miért ne okozhatnék neki örömet azzal, hogy lógok vele? Miért keresek kiutat, amikor még benne sem vagyok semmiben? Elborzaszt a tudat, hogy ugyan ez volt a heteró kapcsolataimmal is. Eszerint bennem van a hiba, nem a partnerben... Lesz valaha egy normális kapcsolatom, amibe lekesen ugrom fejest nem törődve azzal sem, hogy esetleg a nyakamat szeghetem? Vagy erre genetikailag vagyok alkalmatlan?

3 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr46889708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bruno28 2009.01.19. 22:05:39

Boy nem vagy alkalmatlan csak még szoknod kell a gondolatot de jó úton vagy. Sőtt így vagy jó!!!!!! az igazi meg egyszer eljön ( te tudod a legjobban hogy nállam sem ment egyszerűen és amikor megvolt el is engedtem egy időre) ugyhogy nyugi

confessor · http://confessor.freeblog.hu/ 2009.01.20. 09:15:56

Na most mondanám azt, hogy üljünk le egy kv mellett dumálni. De abból gondolom az lenne, hogy azon görcsölnél, hogy ebből vajon mi lehet.
Nem nézheted azt állandóan, hogy vajon miből mi lesz 1 hét, 1 hónap, 1 év múlva és akkor az biztosan rossz lesz, nem lesz jó és inkább ne.
Erre írta a múltkor is: ne görcsölj és erezd el magad. Élvezd a helyzetet.
Az élethez egyébként is hozzátartozik az, hogy az ember sérüléseket szerez. Nem a sérülésektől kell félni, hanem attól, hogy leszel annyira hülye, hogy nem vagy képes kezelni őket.

A konkrét szituációról pedig annyit, hogy ha eleve le van fektetve a kapcsolatotok milyensége, akkor nyugodj meg. Ha a másik máshogyan gondolja,az a saját része. Amíg ez működik mint barátság, semmi gond. Ha valamerre eltorzul, akkor meg annyi, hogy ez is benne volt a pakliban.

Összességében:
Azért dolgokat ne zárj ki az életedből, mert lehet, hogy lesz benne fájdalmas dolog is, mert így az egész életed egy rohadt nagy gyötrődés, görcsölés lesz.

magnifique42 2009.01.20. 19:10:36

confessor: LMAO :D "Na most mondanám azt, hogy üljünk le egy kv mellett dumálni. De abból gondolom az lenne, hogy azon görcsölnél, hogy ebből vajon mi lehet." priceless :):)

Pan: sokig én is úgy éltem, ahogy te. nekem akartam fájdalmat okozn se magamnak, se a másik félnek, így nem nagyon mentem bele egy kapcsolatba se. aztán 18-19 évesen változtattam, és még ha nem is mindig pozitív élményekkel gazdagodtam, sokat fejlődtem mint párkapcsolatosdiban, mind emberileg. és most BOLDOG vagyok. és ehhez úgy vezet az út, ha őszinte vagy magadhoz, vállalod, amire vágysz, és nem riadsz vissza. kívánok neked is hasonló jókat.

(u.i. ülj le confessorral kávézni!)