Woof

Nem fogom az új munkahelyemet az alapján megválasztani, hogy mennyire jó pasi a főnök, de ma... damn... Ma egy nagyon jó pasas interjúztatott. Nem is hittem volna hogy ilyen musclebear típusok egyáltalán léteznek a világ ezen oldalán... Az a poén, hogy most, hogy tájékozódásképp körülnéztem a munkaerőpiacon egyre inkább úgy érzem, hogy nem is olyan rossz a jelenlegi munkahelyem. Egyébként is, jó lenne két lépcsőt ugrani egyszerre és nem csak egyszerűen munkahelyet váltani, hanem rögtön külfödit találni. Ez azonban sokkal bonyolultabb, mint gondoltam.

Nem rég felreppent a jobbikosok elképesztően primitív javaslata a homoszexulaitás minden nemű betiltásáról, ami annyira röhejes volt, hogy még kommentre sem akartam méltatni. Aztán a napokban megláttam egy reklámot egy óriás plakáton. Nincs rá írva más, csak annyi, hogy "Vendel" és egy nagy 18-as egy piros karikában. Valami tv műsor, teljesen hidegen hagy, nem nézek tv-t, viszont tényleg muszáj egy 18 éven felülieknek szóló műsor plakátjával teleaggatni a várost? Oké, semmi pornográf nincs rajta, igazából semmi infó nincs rajta, reklám fogás, mely az emberek kíváncsiságára játszik. Ez a kíváncsiság ugyanakkor nem a gyerekekben a legerősebb? Arról már nem is beszélek, hogy az Éden hotel reklámja, az a bizonyos "Meg-Át-Ki" szakadt cafkákkal a plakáton vajon kinek szólt? Azt is látta egy csomó gyerek, biztos, hogy nagy része értette is a poént. Vajon nem sarkallta őket arra, hogy egy olyan műsort nézzenek, ami nem nekik szól?

Ha már a szexualitást akarjuk korlátok közé szorítani a médiában, akkor én itt kezdeném a purgálást. Igen is szóljon a reklám a megfelelő közönségnek. Reklámozzák ezeket a Hímsonviniszta Macsó Ösztönállatok magazinjában és ne szerte szét a városban óriásplakátokon.

A homoszexualitás bemutatására a tv-ben pedig igen is szükség van! Nem pornográf módon, hanem egy a társadalom által teljsen elfogadott és természetes dologként. Ilyen szempontból az olyan show-k mint a Glee vagy a Greek rengeteget tesznek egy toleránsabb új generáció létrehozására, ugyanis ezekben a homoszexuális szereplők is teljesen hétköznapi életet élnek. Ha az emberek ezzel szembesülnének a médiában, akkor talán nem lenne esélye egy náci eszméket valló pártnak arra, hogy véres fogú gyerekekre vadászó szörnyetegekként állítsa be a homoszexuálisookat.

Arról már nem is beszélve mennyit képesek segíteni az ilyen műsorok például éppen az érintetteknek. Egy a homoszexualitásával küző fiatal fiúnak vagy lánynak, aki nem a tv műsor miatt lett ilyen, maga sem érti mi történik vele és maga körül mindenhol csak undort, megvetést és elutasítást lát. Igen is tudnia kell, hogy melegnek lenni normális dolog, hogy nem beteg és megvetendő amit érez és rajta kívül számos ember érez és él ugyan így.

Katniss végre egy erős női főhős, aki igazi, élő, saját személyiséggel rendelkező lény és nem csak egy kellék valami macsó pasas mellett, vagy faszállító, hogy az IQnuku emberek is bemenjenek rá a moziba! Nem egy domina, nem egy baltaarcú hősszerelmes (khm, Bella), hanem egy girl next door, aki nem terem minden bokorban manapság. A sok uniform picsa közt igazi ritka gyöngyszem. Ha heteró lennék csak ilyen lányokkal állnék szóba!

Imádtam a Hunger games-t. Most a könyvet olvasom, mert persze nem bírom kivárni amíg a következő epizód a moziba kerül.

Perfect weekend:

Lego - Ezer éve már, hogy nem raktam össze legót.

Muffin - Még mindig hálát adok, ha arra gondolok nem égett le a ház.

Hard rock cafe - Igen, marhára túlárazott, de végre nekünk is van!

Life is great.

<--- Bárcsak ez is menne...