Woof

Szóval a Marvelnél hivatalosan is behoztak egy meleg Rozsomák karaktert. Igaz, hogy csak egy alternativ verzió, egy a rengeteg párhuzamos világban élők közül, de akkor is hatalmas eredmény egy ennyire népszerű és központi karakter melegként való ábrázolása. És akkor a legjobb részt még nem is mondtam... Herkules a pasija! Igen, igazi férfiszerelem két szőrös izomkolosszus között a Marvelnél! Ez óriási! :D

Képek a tumblr-emen: FUCK and YES Gay Wolverine!

Két nap alatt több mint 300 reblog-ot kapott, és ennek nagy része nem pornó-tumbr-ektől jött, hanem egyszerű fanboy/fangil-öktől. Ez bámulatos, bár a tumblr egy legendásan open-minded közösség, de mégis nagyon örülök neki!

Ja, a link NSFW lehet! Munkahelyen ne nyissátok meg ;)

Amszterdamról a legtöbben a korlátlan szabadság városára asszociálnak. Ez valóban így is van, viszont engem nem vágott igazán mellbe ennek a felismerése. Azt hittem jobban lenyűgöz majd, de talán a világ számomra már így is elég szabad, ezért az, hogy ott speciel még füvezhetek is, nem okoz már akkora meglepetést.

Sok a meleg bár, de nincs egy kimondottan meleg negyed, inkább meleg utcák vannak, ahol a bárok nagy része tömörül, de ettől függetlenül is sok helyen találkozni a szivárványos zászlóval, mely szimplán csak annak a szimbóluma sok esetben, hogy az adott hely meleg barát. Poén volt néhány lakóhajón is látni a zászlót.

Szerintem a bárok nagy részét végigjártuk. Vadabb bulikba is belekeveredtünk. Az egyik helyen piss-party volt. Figyelmeztettek a bejáratnál, mi meg mondtuk, hogy nem igazán akarunk "nedvesek" lenni, mire megnyugtattak, hogy menjünk be nyugodtan, semmi nem kötelező. Ennek ellenére kicsit azért aggódtam, hogy a tömött helyen nehogy egy csurom nedves egyén véletlen nekem lökődjön, és végigdörgölőzzön rajtam, de szerencsére megúsztuk kellemetlenség nélkül. Maga a hely nem sokban különbözött az itthoni hasonló bároktól, ugyanakkor a közönség számára természetes volt, hogy bizonyos szerelésben érkeztek. Voltak bőrösek, melós ruhások, vagy csak egyszerűen egy jockstrap-et viseltek, ami nekem egyébként is nagy gyengém. Ugyanakkor maga a pisi szex abszolút nem vonz, így egy fajta kettősséggel éltem meg a látogatást.

Voltunk aztán egy Bear Necessities bulin is, amiről igazán nem is tudok mást mesélni, mint hogy olyan mint bármelyik ilyen kaliberű havi buli itthon. Sajnos. És gondolok itt főleg a zenére. Nem vagyok egy nagy party-arc, nem az én világom, ugyanakkor szinte már inzultálja az intellektusom az a fajta primitív zene, amivel ilyen helyeken találkozni. Egyszerűen élvezhetetlen, ha nem állsz valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt. Valahol azt olvastam, hogy az arany halaknak 3 mp-es memóriájuk van csak. Na ez a zene tökéletes a számukra, mert az ütem kb. 3 mp-ig tart, majd ismétli önmagát. Ha az ember azt a szót hallja, hogy "meleg buli" önkéntelenül is pár tipikus diszkó slágerre gondol és tévedés ne essék nekem nem a Y.M.C.A. hiányzott, de azért szerintem vannak emészthető, sőt egyenesen király diszkó mixek is, amik urambocsá még szöveget is tartalmaznak.

Szóval a zene ugyan olyan szar volt, mint itthon szokott lenni, viszont a közönség határozottan jobb volt. Bár maci buli volt, mégis vegyes volt a társaság, azonban természetesen képviseltették magukat macis pasasok is. Előfordultak olyan, itthon kihalt állatfajok is, mint muscle-bear és muscle daddy típusok, sőt páran még bőrszerelést is felvettek. A hangulat azonban szintén nem sokban különbözött az itthon megszokottól. Szépen kifent baráti körök üdvözölték tagjaikat széles mosollyal és szemléltek más társaságokat kicsit sandábban. Ismerkedés esélytelen, túl hangos, túl nagy a tömeg, italhoz jutni egy tortúra. Igazából kicsit értetlenül is állok az ilyen buli, mint jelenség előtt. Mi az értelme? Számomra kábé annyi jön le, hogy megmutatom a gyönyörű testem, szexi szerelésben mindenkinek és erősítem a helyem a saját kis csapatomban. Mert mi más lenne? Ezen kívül azt tudom csak elképzelni, hogy valami eszméletlen jó érzés lehet bedrogozva erre az über monoton zenére vonaglani, de ezt sajnos nem tudom megerősíteni, mivel így még nem próbáltam.

És akkor a szauna. Igényes és szép, de a felépítése nem valami előnyös. 4 emelet, sok lépcső, nem körbejárható, emeletre be, emeletről ki, feljebb menni, ismételni. Láttam már jobbat ennél.

Nagyon tetszett a sokféle étterem. Indonéztól az argentinig, minden van. Az emberek mosolygósak és barátságosak, Egyszerű ázsiai nénike is képes Coffee shopot üzemeltetni és mosolyogva segít kiválasztani milyen jointot vegyél. Ugyanakkor tömeg van mindenhol, olyannyira hogy néha a tereken is alig lehet mozdulni. Ez nekem nagyon kimerítő volt. Szintén idegesítő tud lenni a sok bulizó tinédzser minden felé. Néha tényleg az az érzése az embernek, hogy az egész város csak belőlük áll.

Külön öröm volt Karácsony környékén oda látogatni, mert nagyon szép és esztétikus dekorációkat lehetett látni, mind a magánlakásokon, mind az üzleteken. Nem olyan, hogy Marika fölhányta a tavalyi epileptiform izzókészletet a homlokzatra, oszt' jóvan.

Ezek szerint a tegnapi képmutatás nem csak nekem szúrt szemet. Bár távol álljon tőlem a politika, ezt azért mégis bemásolom ide:

Tisztelt Rogán Antal Úr!

Tegnap elmondott emberséges hangvételű, karakteres beszéde meggyőzött arról, hogy Ön olyan ember, aki egyrészt értőn bánik a szavakkal, másrészt, ha akar, képes mellébeszélés nélkül kiállni egy értékrend mellett. E két tulajdonságot ugyan a magam részéről érettségi követelménynek tekinteném, mégis, mivel a mai magyar politikai valóságban mindkettő ritkaságnak számít, fenti szavaimat tekintse elismerésnek egy honfitársától.

Ugyanakkor beszéde nyomán legalább két kérdés fölmerült bennem – kérem, tiszteljen meg válaszával.

Az első kérdésem azzal a marék földdel kapcsolatos, amelyet Auschwitzból hazahozott. Bizonyára tudja, hogy zsidók, cigányok és kommunisták mellett a nácik a legszerényebb számítások szerint is legalább tízezer embert pusztítottak el egy speciális indokkal: nem származásuk vagy politikai nézeteik, hanem szexuális orientációjuk miatt. Az úgynevezett melegholokauszt természetesen nem egyik pillanatról a másikra zajlott le: előzménye a melegek listázása és szisztematikus jogfosztása volt.

Nehéz nem úgy látni, hogy ma Magyarországon a parlamenti kétharmad pontosan ugyanezt teszi.

Amikor a 2008-as melegfelvonuláson a Jobbik által mozgósított banditák megtámadták az alkotmányos jogaikat békésen és törvényesen gyakorló melegeket és nem melegeket, akkor a KDNP válasza erre az volt, hogy morálisan egyenlőségjelet tett a náci agresszorok és az áldozatok közé. Koalíciós partnerük most az elfogadás előtt álló Polgári törvénykönyvből szeretné kiszerkeszteni a bejegyzett élettársakat illető jogokat, minden valós tartalmától megfosztva ezzel az alig több mint három éve hatályos törvényt. Abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvei nem lesznek egyebek, mint névvel és címmel ellátott meleglisták.

Vajon azzal a marék földdel magával hozta-e a deportált és elgázosított melegek lelkét is? Vajon az emberi jogok melletti bátor kiállása kiterjed-e arra a több százezer meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű magyar állampolgárra is, akiket a narancssárga Alaptörvény másodrendű állampolgárrá degradált? Vajon az emberi egyenlőségnek és méltóságnak szentelt szép szavait mi, melegek tekinthetjük-e implicit ígéretnek arra nézve, hogy Ön és pártja a jövőben a mi jogaink védelmében is explicit módon kiáll?

Második kérdésem ennél általánosabb érvényű. Minekutána a „Nem felejtünk” mondat az elmúlt hetekben – közpénzből finanszírozottan – általánosan ismert szlogenné vált, hadd emlékezzek vissza én is pár évet. 2006 szeptemberére gondolok, az önkormányzati választás kampányidőszakára, amikor is Ön a Fidesz–KDNP polgármesterjelöltjeként együttműködési megállapodást írt alá azzal a Jobbikkal, amely már akkor is hajszálpontosan ugyanazt vallotta és képviselte, mint ma. Ön ilyenformán 2006-ban a náci párt támogatásával lett polgármester.

Kérdésem tehát a következő: Vajon Ön a Kossuth téren csupán egyetlen ominózus mondattól határolódott el, avagy a fasizmus és a nácizmus egészétől, az azzal való kollaborálás minden megnyilvánulásától? Ha – amint remélem – ez utóbbiról van szó, akkor mikor és hol hallhatom, olvashatom nyílt és egyértelmű elhatárolódását hat évvel ezelőtti önmagától; a töredelmes bűnbánat egyes szám első személyben elmondott mondatait?

Úgy gondolom, ez a bocsánatkérés lenne az az aranyfedezet, amelynek hátterében szép – mit tagadjam: megindító – beszéde azzá lehet, aminek vélhetőleg szánta: őszinte és hiteles hitvallássá. S amelynek hiányában viszont nem egyéb, mint a Fidesz legújabb – ezúttal középre történő – manőverezésének egy látványos, ám tartalmatlan lépése.

Hadd zárjam soraimat egy kétezer évvel ezelőtt kivégzett zsidó ember szavaival: „A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

Válaszában bízva üdvözli:

Birtalan Balázs