Ezek szerint a tegnapi képmutatás nem csak nekem szúrt szemet. Bár távol álljon tőlem a politika, ezt azért mégis bemásolom ide:
Tisztelt Rogán Antal Úr!
Tegnap elmondott emberséges hangvételű, karakteres beszéde meggyőzött arról, hogy Ön olyan ember, aki egyrészt értőn bánik a szavakkal, másrészt, ha akar, képes mellébeszélés nélkül kiállni egy értékrend mellett. E két tulajdonságot ugyan a magam részéről érettségi követelménynek tekinteném, mégis, mivel a mai magyar politikai valóságban mindkettő ritkaságnak számít, fenti szavaimat tekintse elismerésnek egy honfitársától.
Ugyanakkor beszéde nyomán legalább két kérdés fölmerült bennem – kérem, tiszteljen meg válaszával.
Az első kérdésem azzal a marék földdel kapcsolatos, amelyet Auschwitzból hazahozott. Bizonyára tudja, hogy zsidók, cigányok és kommunisták mellett a nácik a legszerényebb számítások szerint is legalább tízezer embert pusztítottak el egy speciális indokkal: nem származásuk vagy politikai nézeteik, hanem szexuális orientációjuk miatt. Az úgynevezett melegholokauszt természetesen nem egyik pillanatról a másikra zajlott le: előzménye a melegek listázása és szisztematikus jogfosztása volt.
Nehéz nem úgy látni, hogy ma Magyarországon a parlamenti kétharmad pontosan ugyanezt teszi.
Amikor a 2008-as melegfelvonuláson a Jobbik által mozgósított banditák megtámadták az alkotmányos jogaikat békésen és törvényesen gyakorló melegeket és nem melegeket, akkor a KDNP válasza erre az volt, hogy morálisan egyenlőségjelet tett a náci agresszorok és az áldozatok közé. Koalíciós partnerük most az elfogadás előtt álló Polgári törvénykönyvből szeretné kiszerkeszteni a bejegyzett élettársakat illető jogokat, minden valós tartalmától megfosztva ezzel az alig több mint három éve hatályos törvényt. Abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvei nem lesznek egyebek, mint névvel és címmel ellátott meleglisták.
Vajon azzal a marék földdel magával hozta-e a deportált és elgázosított melegek lelkét is? Vajon az emberi jogok melletti bátor kiállása kiterjed-e arra a több százezer meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű magyar állampolgárra is, akiket a narancssárga Alaptörvény másodrendű állampolgárrá degradált? Vajon az emberi egyenlőségnek és méltóságnak szentelt szép szavait mi, melegek tekinthetjük-e implicit ígéretnek arra nézve, hogy Ön és pártja a jövőben a mi jogaink védelmében is explicit módon kiáll?
Második kérdésem ennél általánosabb érvényű. Minekutána a „Nem felejtünk” mondat az elmúlt hetekben – közpénzből finanszírozottan – általánosan ismert szlogenné vált, hadd emlékezzek vissza én is pár évet. 2006 szeptemberére gondolok, az önkormányzati választás kampányidőszakára, amikor is Ön a Fidesz–KDNP polgármesterjelöltjeként együttműködési megállapodást írt alá azzal a Jobbikkal, amely már akkor is hajszálpontosan ugyanazt vallotta és képviselte, mint ma. Ön ilyenformán 2006-ban a náci párt támogatásával lett polgármester.
Kérdésem tehát a következő: Vajon Ön a Kossuth téren csupán egyetlen ominózus mondattól határolódott el, avagy a fasizmus és a nácizmus egészétől, az azzal való kollaborálás minden megnyilvánulásától? Ha – amint remélem – ez utóbbiról van szó, akkor mikor és hol hallhatom, olvashatom nyílt és egyértelmű elhatárolódását hat évvel ezelőtti önmagától; a töredelmes bűnbánat egyes szám első személyben elmondott mondatait?
Úgy gondolom, ez a bocsánatkérés lenne az az aranyfedezet, amelynek hátterében szép – mit tagadjam: megindító – beszéde azzá lehet, aminek vélhetőleg szánta: őszinte és hiteles hitvallássá. S amelynek hiányában viszont nem egyéb, mint a Fidesz legújabb – ezúttal középre történő – manőverezésének egy látványos, ám tartalmatlan lépése.
Hadd zárjam soraimat egy kétezer évvel ezelőtt kivégzett zsidó ember szavaival: „A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
Válaszában bízva üdvözli:
Birtalan Balázs
