Manapság a csapból is a "buzik" folynak. Felkapott a téma, mindenki ezen csámcsog, és mindenki ért hozzá.

Egyszer a nőklapjában olvastam egy írást, egy meleg srác vallomásairól. A félelmeiről írt, hogy mennyire megijesztette, mikor rájött, hogy más. Rajtakaptam anyát ahogy olvassa. Látszott rajta hogy elérzékenyült. Nem, nem azért, mert  a kicsi fia is meleg. Nem tudja rólam, és akkor még kisgyerek voltam. Viszont azóta is eszembe jut gyakran az a kép, ahogy azt az írást olvasta. Sokszor gondoltam rá, hogy egyszer én is elmesélem e történetem.

Minden a birkózással kezdődött. Hülyén hangzik mi?

Kisgyerekként az első merevedéseimet birkózómeccsek nézésekor éltem át. Valahogy nem tudtam kiverni a fejemből a két hatalmas szőrös izomkolosszus képét, ahogy egymáson fekszenek. Erre gondoltam mikor először magam alá gyűrtem a takarómat, és azóta is kedvenc témám.

Az iskolában a létező legrosszabb csúfnév az hogy buzi. Hívjanak bárminek csak ennek ne. Nem voltam lányos fiú soha, nem is érdekelt soha más fiú az osztályomból. Nem találtam furcsának, hogy otthon maszturbálva néha szuperhősökre, vagy birkózókra gondolok. Olyankor általában élet halál harcot vívtak egymással. Ez izgatott fel, semmi szexuális perverzió nem vegyült ezekbe a gondolatokba.

Aztán felsőben már megjelennek a szexújságok is az iskolában. Titokban a pad alatt. Ugyanolyan csalfa vigyorral szemléltem őket, mint a többi srác, viszont itt már feltünt valami. A Playboy abszolut nem csigázott fel. Nem értettem miért akkora kincs, hisz abban nincs semmi hardcore. A felső tagozat vége felé már feltünt, hogy nemigazán figyelek a nőkre pornó nézése közben. Azokhoz a jelenetekhez tekerem a filmet, ahol a férfi tetszik. Szégyelltem ezt, és próbáltam nem tudomást venni róla. A fantáziáimban még heteroszexuális jelenetek szerepeltek, de a nő arcára, testére sosem figyeltem. Néha keservesen kivirrasztottam a porócsatorna indulási időpontját, nagy üggyel-bajjal bekacsoltam a tv-t a szobámban, ügyelve hogy ne csapjak zajt, majd másnap az iskolában, mikor mindenki a "tegnapi filmről" beszélt nem tudtam felidézni a női szereplőknek még arcát sem. A férfi szereplőkre viszont tisztán emlékeztem.

Felsőben pár igazán menő srácnak már volt barátnője. Én is halálosan 'szerelmes' voltam az egyik legnépszerűb lányba, aki mással járt. A halálosan szerelmes jelen esetben azt jelentette, hogy én is menő srác akartam lenni. Erre csak sokkal később jöttem rá, és máig is szeretem azt gondolni, hogy igazi diákszerelem volt, de félek hogy nem így van. A lány soha egyszer sem szerepelt a szexuális fantáziáimban.

Gimnázium. Első év. Egy ismeretlen lány rámköszön a folyosón. WTF? Pár nappal később a barátnője megkérdi, hogy ráérek-e valamelyik szünetben, mert valaki beszélni szeretne velem. Tetszettem neki. Aranyos lány volt, szégyenlős mosollyal. A gondolata hogy járjak vele halálosan megrémített. Magam sem tudom miért. Elutasítottam. Évfolyamtársam volt, de mintha sosem láttam volna többé. Biztos került végig a gimi alatt. Persze voltak egyéb lányok is. Flörtök és kalandok, de semmi több. A gimi végén még az első csókon sem voltam túl.

Egyetem. Volt szerencsém az ország egyik legnehezebb egyetemét választani. Végülis szerencse volt, mert mindenki annyira nyakig volt a tanulásban, hogy nem volt ciki ha nem volt barátod/barátnőd. Az egyetem nagy változást hozott az életembe, széles sávú internetet.

Persze dőlt a pornó ezerrel, és titkon én már csak azokat mentettem el, amiben bejöttek a pasasok. A szobatársaim mindenevők voltak. Az első homo pornómat valamelyik filecserélőn találtam. Leszedtem, megnéztem, tetszett, és utána eszméletlenül mocskosnak éreztem magam. Töröltem már a pornógyűjteményemet, nem is egyszer emiatt a szégyen miatt. Sőt, egyszer hónapokig sikerült is megállnom, hogy még csak homo kép közelébe se menjek az interneten. Erővel kényszerítettem magam, hogy nőkre gondoljak maszturbálás közben, és ha nagy nehezen sikerült elélveznem hihetetlen megelégedés töltött el. Igazi férfinak éreztem magam olyankor nem pedig csak egy ijedt gyereknek.

Szerencsére az évfolyam társaim közül még mindig nem érdekelt senki. Egy fiú sem. Nekem mindig férfi kellett. Valahogy úgy érzem ez sok szenvedéstől mentett meg, de ugyanakkor sok szenvedést is okozott. Máig nem tudom miért van ez így. Lehet hogy ez valamiféle apa komplexus. Sosem volt túl jó kapcsolatom az apámmal, nem vagyunk rosszban, de nincs köztünk az a bűvös apa-fiú kapocs. Ezt az apafigurát én mindig filmek, képregények hőseiben kerestem. Lehet hogy az én hibám is, hisz ott volt az apám, csak oda kellett volna menni hozzá.

Ma kielégítettem egy férfit. Életem első meleg élménye volt. Egy társkeresőn msn-re hívott. Külföldi, idősebb pasas. Az elejétől fogva őszinte voltam vele. Elmondtam, hogy mire vágyok, és azt is, hogy még sosem csináltam ilyet. Mesélt magáról, a munkájáról, a volt feleségéről és a gyerekeiről, és a mostani férjéről. Igen, náluk hivatalosan házasodhatnak a melegek. Mesélt a szexuális szokásaikról is, és ezzel nagyon felizgatott. Ekkor bekapcsolta a kameráját és maszturbálni kezdett. Kedved mosolygós férfi, szőrős hordómellkassal. Kicsit kevésbé izmos az általam perferáltnál, de mégis megfogott. Felizgatott a jeggyűrű az ujján, szinte jobban mint az ami az ujjai között volt. Nekem nem volt kamerám, így csak én néztem őt. Annyit kért, hogy ha elélvezek küldjek neki egy fényképet. Majdnem vele együtt élveztem el, aztán megkapta a képet is.

Fantasztikus élmény volt.

Délután vettem egy webkamerát, és újra beléptem. Meg akartam hálálni neki. Mégegyszer kivertük, de most egymást nézve. Szegénynek utána rohannia kellett, mert esti műszakos volt.

Megváltozott ezzel valami? Leküzdöttem valami láthatatlan gátat amit magamnak állítottam. Nem tudom, de izgalmasnak ígérkezik a jövő.