A korábbi komolyabb bejegyzésem után jöjjön most egy könnyedebb téma.
Meleg vagyok, szóval meglep valakit, hogy szeretem az Abbát?
Na azért a sztori nem ennyire kommersz...
Tavaly volt szerencsém a Mamma Mia musicalhez egy véletlen szerencse folytán. Nem vagyok igazán az a színházba járós fajta, és a musicalek világa sem áll túl közel hozzám. Viszont ez a darab megfogott. Azt sem mondanám hogy Abba rajongó lennék, a dalokat persze ismertem már, viszont lenyűgözött ahogy szépen egy történetet alkotnak. Nem tagadom mindig irigylem a színészeket. Nagyon jó érzés lehet egy csapat részének lenni, létrehozni közösen valami maradandót... A szereplőgárda pedig egy nagyon jól összeszokott klassz csapatnak tűnt.
Egy szóval pozitív csalódás volt a darab, köszönhető ez a 3 apának is. Középkorú színészek játszották őket, azok a fajta férfiak, akik után mindenki megfordul az utcán. Ja, hogy ki is a 3 apa? A sztori szerint Sophie a fiatal bakfislány házasodni készül, és meghív 3 férfit az esküvőre, akik közül bárki lehet az apja. Még az anyja, Donna sem tudja pontosan melyikük is az. Röviden ennyi.
Persze tipikus, hogy lánnyal voltam a darabon, de végig a férfi szereplőkön legeltettem a tekintetem...
Sam Carmichael szerepében Cameron Blakely-t külön kiemelném. Fantasztikusan szexi pasas, a laza ingeken át is jól láthatóan kidolgozott testtel és fenomenális hanggal. 10-ből 10.
Sajnos csak egy képet találtam róla, ami nem szolgáltat igazságot szegénynek... Életben ennél sokkal jobban néz ki.
Az ő szerepét játsza a mozifilm változatban Pierce Brosnan, és bár Pierece is egy díjnyertes csődör, Cameron simán üti őt az én szememben.
Mivel tetszett a musical megnéztem a nemrég debütált mozifilmet is. Továbbra is jobban tetszik a musical, viszont a film sem volt rossz.
Külön kiemelném a "meleg szerelem" vonalat, ami bár elnagyolt és rövid volt, mégis passzolt ebbe a limonádé történetbe. Ráadásul a musicalből szinte teljesen hiányzott. Én csak egy ködös utalást fedeztem fel benne (a Gimme Gimme szám alatt), és azt gondoltam hogy csak én akarom beleképzelni. Azt gondoltam csak az én megelgszerelemre éhes fantáziám játszik velem, és ezért képzelek mögöttes tartalmat ebbe a beszélgetésbe.
-"Have you got any children Harry?"
-"No, I've never put myslef on the path of paternity."
-"It's... never too late!"
-"I don't think my other half would agree."
Erre a mozifilm verzióban Harry ( az egyik apa a háromból) konkrétan kijelenti, hogy Donna volt az első és az utolsó nő is az életében. Majd jelentőségteljes pillantást vált egy fiatal sráccal.
Na ennél a résznél én elcsöppentem :D
"Warm and fuzzy" fíling volt a javából...
Később aztán láthatók többször is együtt, sőt táncolnak is. Annyira szép volt, ahogy a filmben mindenki természeteseként kezelte a dolgot, és örült kettejük boldogságának. Bárcsak a valóságban is így működne, és ilyen egyszerű lenne egy coming out.
Persze mindhárom "apa" társra lel a film végén, míg a musical végén fura mód Harry partner nélkül maradt. Harry-t egyébként Colin Firth játsza a filmben, szóval már csak emiatt is megéri megnézni. Az a fickó az "aranyos" szó Földi materializációja.
A másik jelenet, ami szintén jelentősen különbözött a musicalben az az "Our last summer" dal volt. A musicalben ezt Donna és Harry énekelték, míg a filmben Sophie és a 3 apa közösen. A jelenet maga pedig arról szólt, hogy Sophie együtt tölt egy napot a 3 férfival egy vitorláson, hogy jobban megismerje őket. Na ez volt az a rész, amikor azt gondoltam, hogy én is nagyon szívesen együtt töltenék pár napot 3 ilyen fickóval egy vitorláson a vakítóan kék tengeren. :) Persze egy pszichiáter ezt is biztosan valami apa-komplexus számlájára írná...
De nem érdekel. Nem vagyok hajlandó zavartnak hinni magam, ilyen kristály tiszta érzések mellett :D
