Hihetetlen, de régen rengeteget néztem tv-t. Hihetetlen, mert mára az internet teljesen kiszorította az életemből a tv-t, és régen el sem tudtam volna képzelni az életet nélküle. Gyerek koromban valóságos elvonási tüneteim voltak, ha egy hétvégét a nagyszülőknél kellett tölteni, ahol se kábel tv, se videó nem volt. Aztán később a zenecsatornákon lógtam folyamatosan. Ez még jóval azelőtt volt, hogy főműsoridőben 80%-ban csak idióta valóságshow-klónokat sugároztak volna. Akkor még élvezhetőbb volt az adásuk.
Szóval sorra jöttek a videóklippek, és megfigyeltem, hogy bizonyos klippekről nem tudok elkapcsolni, még akkor sem ha zeneileg bizony nem az én világom voltak. Már akkor sejtettem, hogy miért van ez, de a választ még magamban sem mertem kimondani, annyira megijesztett.
Az egyik ilyen klip George Michael-től az Outside.
Mindenki ismeri ennek a klippnek a történetét. Én is ismertem már akkor is, bár annyira azért nem voltam járatos a témában, hogy a "let's go outside" kifejezésből levágjam, hogy az out-olásról van szó. Ilyen fogalmakat akkor még nem ismertem, és valószínűleg ennek a klippnek a végén láttam először férfiakat csókolózni a tv-ben. Emiatt minden alkalommal végig kellett néznem a klippet, emiatt, és George Michael zsaru uniformisa miatt. Nem is tudom melyik dolog izgatott jobban. Akkoriban a csapból is ez a dal folyt. Állandóan ment a kilppje, nekem pedig ügyeskednem kellett hogy a tesómnak ne tünjön fel, hogy állandóan ezt nézem. A húgom ugyanis útálta ezt a számot. Érthető is, nem csodálom hogy kiakasztotta, hogy Georgie-boy a másik kapura játszik...
A másik dal, amivel ügyeskednem kellett az Right said Fred-től a You're my mate.
Soha semmilyen referenciát nem találtam arra vonatkozóan hogy az együttes bármilyen kapcsolatban állna a homoszexualitással... de apám... nézzétek meg ezt a klippet! Egyszerűen nem bírom levenni a tekintetem arról a mellkasról... és még a szövege is okot ad a fantáziálásra (azaz fan-bait -így nevezik az olyan szituációkat, melyek okot adhatnak slash történetek írására lásd: képregényes bejegyzés). Hát én nem tiltakoznék sokat, ha egy ilyen "mate" inni hívna... csak az a baj, hogy ilyenkor mindig odáig kalandoznak a gondolataim, hogy mi történne ha már mindketten részegek vagyunk :)
Ezt a számot sem tudtam nyugodtan végignézni soha, mert a tesóm ezt is útálta. Nem szereti az ilyen tingli-tangli zenéket, és általában én sem. Ezért meglepte, ha én végig akartam nézni.
Végre egy dal, amit mindig nyugodtan végig tudtam nézni.
Madonna: Don't tell me
Madonna szerencsére a tesóm világképébe is belepasszol. Kicsi korunk óta nagy Madonna fan-ek vagyunk, így ezzen a dalon sosem volt vita. Ami számomra különleges benne az az, hogy nehezemre esik Madonnára fókuszálni miközben nézem. Azok a cowboy-ok valami eszméletlenül szexik. Mondom ezt úgy, hogy egyébként nem is lennének az eseteim. Túl fiatalok az én ízlésemnek, meg túl "szépfiúk". De az összkép mégis fenomenális. Azt hiszem a mozgásuk fog meg leginkább.
A "Dolgok amiket ki akarok próbálni, mielőtt meghalok" listámra ekkor felkerült a linedancing. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet ezt ilyen szinten megtanulni, mint pl ezen a videón:
Egész jó vagyok Dance Dance Revolution-ben, de ez akkor is sok nekem. Eszméletlen mennyi férfiasságot áraszt ez a tánc, ugyanakkor nagyon bonyolultnak tűnik, mégis olyan laza eleganciával táncolják... Fel nem fogom, de egyszer megtanulom, ha addig élek is.
Ezidáig legközelebb az általános iskolai táncórákon kerültem hozzá. Útáltam oda járni, nem bírtam a tanárt, nem tudtam megjegyezni azt a sok hülye táncot, a keringőktől a csacsacsáig mindent tanultunk... és útáltam azt a lobbizást is, amit a lányok folytattak azért, hogy a kívánt fiú legyen a párjuk. A tanfolyam vége felé értünk a "western tánchoz".
Na gondoltam, végre valami hasznos is...
De nem. Mi valami körtáncot tanultunk, ami abszolut nem hasonlított ehhez, és egyfolytában tapsikolni kellett benne. Még 12 évesen is égő volt. Ja, és a zene amire táncolni kellett kísértetiesen hasonlított erre:
Fuh, ez a bejegyzés fantasztikus "embedd-képességem" prezentációjává vált. Remélem azért nem bánjátok.
:)
