A melegek sok esetben egy hazugság világban élnek, ezért úgy érzik még egy kis hazugság már igazán nem árthat. Aztán ezek a kis hazguságok elkezdenek sokasodni, és csak nőnek, amíg végül valami nagyon bizarr világ alakul ki belőlük.

Mindenki az őszinteségről papol, és azt hiszem értem már hogy miért. Mert ez igazán ritka.

Én még csak az online részét ismerem ennek a világnak, ami tényleg csak a jéghegy csúcsa, de már meglegyintett a "bizarr világ" szele. Nemrég találtam egy profilt egy társkeresőn, aki nagyon szimpatikus volt. Jól kivehető egész alakos kép, arccal, ruhában. Meg kell valljam nagyon tetszett amit látok, sokat gondoltam rá napközben is. Többször is beszélgettünk, és már az elején leszögezte hogy nem vagyok az esete.

Oh boy... igen, ELUTASÍTOTT :)

Fájt egy kicsit, annyira hogy blogoltam is róla. Foglalkoztatott a dolog, de nem voltam azért a megszállotja. Korrektnek és őszintének éreztem. Aztán párszor dumáltunk még, és egyszer csak felfedte, hogy ő valójában nem is az, aki a képen látható.

o_O

És a kártyavár összedől...

Nehéz megfogalmazni mit érzek most. Szimpatikus volt a fickó mind a csevegések, mind a kép alapján. Viszont most, hogy már tudom, hogy a kép hamis, valahogy megkeseredett az egész. A poén, hogy egyébként is úgy beszélgettem vele, hogy soha nem lesz semmi több ennél. Nem vártam csodát, mégis átverve érzem magam. Az arc, amit a szavakhoz társítottam elhalványul. A személy, akit megimsertem nem is létezik.

Még csak mérges sem vagyok, valami ürességet érzek azt hiszem...