Oh boy...
Szóval Confessor tanár úr leckét adott... 7 különleges dolgot megosztani magamról. Ez nem lesz könnyű, de megpróbálom.
Azonban előtte muszáj közzé tennem ezt:
Bearforce 1 eat you heart out! Új kedvencem van a medve popsztárok széles palettájáról! :)
És akkor a 7 dolog...
1. Egy nagy gyerek vagyok. Sosem fogok felnőni, ezt tudom magamról, elfogadom, és a világért sem akarok változtatni rajta. Úgy is mondhatjuk büszke vagyok rá.
2. Nem vagyok a verbális önkifejezés nagy rajongója. Ez gondolom a blogomon is meglátszik. A valóságban is hajlamos vagyok csöndesen viselkedni, főleg idegenek közt. Viszont a rajzolás nagyon közel áll hozzám. Rengeteg rajzversenyt nyertem gyerekkoromban.
3. Hogy valami szaftosabbról is szó essen...
Nagy farkam van. Tessék, kimondtam, nem hencegek, csak egy érdekes genetikai tényt állapítottam meg. Már nagyon várom, hogy egy olyan férfivel hozzon össze a sors, akinek nagyobb van mint nekem. Nem tudom miért vágyom erre, talán mert buzi vagyok...
4. Kívülről nem látszik rajtam, de sokat lelkizek. Az a fajta srác vagyok, aki már a Légy jó mindhaláligon is elérzékenyült a suliban, de sosem vallotta volna be. Inkább ment és háborúzott G.I. Joe katonákkal a többiekkel, közben belül a szíve szakadt meg szegény Nyilas Misiért.
5. Rosszul és emiatt csak ritkán vezetek. Néha rémálmaimban egy idegen autóban ülve kell menekülnöm üldözők elől. Vezetnem kell. Erről szólnak a rémálmaim... azt hiszem ezt kár tovább magyarázni.
6. Betegesen rettegek az imádkozó sáskáktól. Szeretem az állatokat, nincs semmilyen rovarfóbiám, ezt az egyet kivéve. Ki nem állhatom azokat a hatalmas mancsokat, azt a felegyenesedett tartását, és azokat a nagy szemeket... Brrr...
Nagyon tisztelem az életet, a legapróbbakat is, de ha imádkozó sáskát látok a közelemben... könöyrtelenül áthajtok rajta a fűnyíróval.
7. Nem olvasok blogokat. Na jó, csak nagyon keveset, és csak nemrég kezdtem. Talán furán hangozhat ez olyasvalakitől, aki két blogot vezet, és a neten is titokban tartja a személyiségének az egyik oldalát. Van egy olyan érzésem, hogy a másik, "normális" blogomba még sosem olvasott bele senki (egyszerűen nem találom a statisztikák funkciót ott, szóval nem tudom leellenőrizni). Mivel magam is csak nagyon kevés blogot olvasok nincs is 7 darab, ahová továbbküldhetném ezt a chainmail szerűséget, amit most írok. Egyet jelölnék meg, akit talán mások még nem kértek fel erre:
