Rosszul alszom, rémálmok, random időkben hányinger tör rám, főleg reggel... igen, újabb döntéshelyzetben vagyok.

Nagyon nehezen hozok döntéseket, és most egy viszonylag nagy áll előttem. Új munkahely, költözés, új város, sok felelősség, betanulás... Félek. Nem tudom elfogadjam-e, nem tudom bírni fogom-e, nem tudom kedvelni fogom-e a társaságot, nem tudom hogy viselem majd az eddigi társaságom hiányát, a környezetváltozást. Fuck, még edzőtermet is váltanom kell, pont most, amikor...

Na mindegy, ezt tényleg nem kéne belekevernem.

A fizetés jó, a juttatások jók, egy év, mindenki azt mondja: "fél lábbal is kibírod, még ha nem is tetszik majd".

Miért nem tudok egyszer egy olyan munkahelyet találni, ahová úgy megyek el, hogy "Igen, itt akarok dolgozni, engedjetek be!" Nem mintha olyan sok munkahelyem lett volna már idáig, de kezdem azt gondolni, hogy nem jó irányt választottam. Érdekes, mert az egyetem minden pillanatát élveztem, szerettem a kurzusokat, szerettem tanulni, de mióta végeztem csak céltalanul bolyongok. Még szerencsés is vagyok, mert ezzel a végzettséggel rengeteg ajtó kitárult előttem, én pedig be-benéztem páron, de eddig mindenhonnan kifordultam.

Nemrég azt álmodtam, hogy pankrátor vagyok, és milliók őrjöngenek előttem, mikor felállok a ring sarkába. Villognak a vakuk, és üvölt a bevonulózeném. Lehet hogy tényleg pályát tévesztettem, és eszerint az álom szerint a showbizniszben van a helyem? Nem hiszek az álmoknak. Hinnék ha egyértelműbbek lennének. Pl ha arról álmodnék, hogy egy táblán az áll: Fogadd el az állást!

Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Bárcsak bátrabb és bevállalósabb lennék. Bárcsak tudnám mit akarok...