Egyre többet gondolok napközben is a blogolásra. Valószínűleg azért, mert ez most egy biztos pont a körülöttem gyorsan változó világban.

Rájöttem reggel arra is, hogy a legtöbb ember az "ősz" szó hallatán a sárguló levelekre gondol,  a "tél" hallatán pedig a friss hóval fedett tájra. Ezek a képek az évszakból kábé 1-2 hetet tesznek csak ki. A maradék egy ocsmány, nedves, hideg, szürke undormány. Kezd unalmasá válni hogy minden blog az időjárást szidja, de nem tehetek róla. A kontinentális időjárás felét símán útálom...

Milyen igaz, hogy az emberi elme próbál csak a szépre emlékezni, még az évszakokból is. Vajon ha majd a halálos ágyamon fogok feküdni mennyi minden fog eszembe jutni? Lehet hogy ezért van olyan sok szenilis öreg?

Fák, lomb helyett varjúkoronával, különösen szürke háttér előtt nem tesznek jót a nap vidám indulásának.

Azt hiszem túl fogom élni az új munkahelyem...