Már a második mondatával a tárgyra tér. Túl jól ísmer. Tudja hogy máris keményen áll a farkam, és kíméletlenül ki is használja.
Még jó hogy a helyszín az msn. Végülis az én hibám, én kerestem őt. Ő sosem keres, pedig szinte mindig online. Ez valahol zavar. Ugyanakkor mindig felkínálja a vad, állatias szex lehetőségét. Volt idő amikor másra sem vágytam csak erre. Volt idő, amikor a legszerencsésebb pasasnak éreztem magam a világon, amiért megkaphatom őt, ahogy és amikor csak akarom.
Azóta valami elromlott bennem. Mint egy óra, aminek a mutatója hirtelen az ellenkező irányba kezd járni. Igaz hogy az óra ezzel használhatatlanná válik, viszont egyben a világ egyik különös csodája is lesz. Így válik használhatatlanná a korábbi életem, és nyílik meg egy új, remélhetőleg jobb.
Már csak az a kérdés hogy lesz-e elég erőm ellenállni neki? Lesz-e elég erőm ahhoz, hogy a bennem tomboló állatot olyasvalakire szabadítsam, aki igazán fontos, hogy aztán ez a tomboló erő valami csodálatosat alkosson.
Vagy egyszerűen szabadon engedem vele, kitombolja magát érzelemmentesen, ösztönből, és a végén az energia elenyészik ... majd újratermelődik bennem, hogy a körforgás újraindujon? Végülis ez az élet rendje az állatvilágban... Circle of life.
Én az embervilág körforgását akarom, ami ettől abban különbözik, hogy érzelmek is szerepelnek az egyenletben.
...
Most nem tudom helyesen értelmezem-e a dolgokat. Mindenesetre boldogan írom le hogy Welcome back my friend!