Nem akarom, hogy véget érjen ez a nap, mert holnaptól megint egy más világ kezdődik. Kicsit beleszagoltam már az ünnepek előtt, és továbbra is tele vagyok kétellyel és bizonytalansággal. Nem akarom a változást.
Néha ilyen akaratos vagyok. Pont a minap viselkedtem így Anya jelenlétében. Át akartam venni egy pulóvert, mert nem tetszett az ami rajtam volt, ezért még a kocsiban lefejtettem magamról a kabátot és nagy nehezen átvettem. Nem is ez a lényeg, hanem amit Anya utána mondott: Néha elgondolkozom azon, hogy helyesen neveltelek-e.
Kérdeztem, hogy ezt meg hogy érti.
Erre azt felelte, hogy talán többet kellett volna engednie játszani.
Úgy értette, hogy tovább kellett volna engednie, hogy gyerek legyek, talán akkor most már komolyabb lennék.
Ebből leszűrtem pár dolgot. Nyilvánvaló hogy nem elégedett velem a jelenlegi "formámban" és ami teljesen meglepett: magát okolja miatta. Általában mindig én vagyok a hibás mindenért, most meg Anya azon gondolkodik hol rontotta el?
Persze nem volt ennyire komoly a szitu, Anya szinte játékosan mondta, amit mondott. Én mégis percekig hallgattam utána. Emésztettem. Arra gondoltam milyennek látna, ha valóban ismerne? Vajon akkor is magát okolná ha tudná a titkomat? Az vajon mennyire viselné meg őt így?
Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy az hogy meleg vagyok az én hibám. Így neveltek, mindig előbb magamban keresem a hibát. Azt hittem én csinálok rosszul valamit. Ma már tudom, hogy ez hülyeség, ugyanakkor még most is sokat nyelem az olyan kritikákat, hogy: Persze hogy nincs barátnőd, hisz nem figyelsz oda eléggé a lányokra!
Értsd: én mindig csak a hülyeséggel foglalkozom, pedig ha megfontolt nagyfiú lennék, azt a lányok is értékelnék. Persze én tudom miért nem figyelek oda eléggé a lányokra, és ennek semmi köze nincs a szétszórtsághoz, akaratossághoz, gyerekes játékokhoz. Ezt azonban nem mondhatom el. Ezért inkább hallgatok, és hagyom őket a tévhitekben, amikbe ringatják magukat. Helyes ez? Úgy tervezem addig semmiképp nem tálalom a dolgot, amíg nem találok valakit aki miatt érdemes és aki elég erőt ad hozzá. De vajon nem lesz akkor dupla akkora a sokk?
Anya, Apa, meleg vagyok!
És ez itt a barátom!
BANG, BANG!
