A szobámon kívül szinte semmi nem létezik. Tejfehér minden és porcukorral van bevonva. Nagyon hideg van, de azért kimentem bóklászni a kutyával. A hideg miatt nem élvezte annyira mint szokta... Rámentem a jégre is. Recsgett. Pár méterrel odébb egy rakás gyerek hokiütőkkel és mountain bike-okkal a jégen. Mióta vált a bringa jeges játékká? Egy pár felnőtt is szerencsétlenkedett köztük. Rossz volt nézni, ahogy bénáztak. Azt sem értettem, hogy ott hogy lehet annyival vastagabb a jég, hogy elbírja őket, amikor én az előbb majdnem beszakadtam. Kedvem lett volna hazaugrani a korimért, és megmutatni nekik hogy is kell ezt csinálni. Aztán eszembe jutott, hogy még sosem használtam máshol azt a korit csak a régi lakhelyemen a régi barátaimmal egy régi régi galaxisban.
A szobámon kívül nincs világ. Mégis itt van az egész világ a szobámban. Egész délelőtt nyitva van a társkereső oldal. Egy választ várok.
