Woof

Életkép. Hideg. Korán.
Készültem rá. Szinte már a sífelszerelésem hordom a hétköznapokban is. Egy hajléktalan lehajol és felvesz egy fél cigit a lábam mellől. Busz érkezik, emberek szállnak le. Mind maga elé néz, mindegyikük egy lesütött szemű kis különálló sziget. Egyikük sem akar megbotlani a lépcsőn... vagy ez az átalánosan követendő nagyvárosi viselkedésforma. Süsd le a szemed, siess... Így nem látod a körülötted bomladozó világot sem legalább.
A buszon az mp3 lejátszómon a shuffle az Undo című számot indítja az aktuális könyvtárból. I'd really love to undo some things myself too right now... Aztán rájövök, hogy az undo nem is segítene. Nekem egy turn back time-ra van szükségem. Ez a szám nincs fennt, de nem is bánom. Az Undo legalább dallamilag vidám.
Végülis nincs olyan rossz sorom itt. Blogolni azért még nem merek benntről, de a posztot megírom magamnak. Majd este kiteszem.