Woof

Útálom, amikor heteken keresztül ilyen szürke az ég. Mintha valaki kitörölte volna a hátteret a világ mögül. Mint amikor lejjebb veszed egy videójáték grafikáját, hogy normálisan fusson a gépeden, de ennek az az ára, hogy eltűnik a lemenő nap a háttérből.
Ugyanakkor néha meg örülnék annak, ha az a valaki nem csak az égboltot törölné ki. Az összefüggő szürkeség is jobb lenne annál, amin reggelente keresztülmegyek. Nem is tudom igazán, hogy a képet, vagy a szagát útálom-e jobban. Irónikus, hogy nemrég leszakadt ez a felüljáró. Ezek szerint nem csak én képzelem... tényleg rohad.
Jó dolog, hogy van amivel kizárhatod a világot, mint a kis sztrítes hip-hop fiúkat, akik már annyira vagányok, hogy a zenéjüket is hangosan hallgatják... a vonaton... mindenki örömére. Valaki feltalálhatna egy fülhallgatót a szemre is, akkor teljes lenne a komfort érzésem. Le sem venném amíg be nem érek reggelente.
...
Nem értem az engem idebent körül vevő embereket. Javarészt korombeliek, mégis annyira "koravének". Sehol egy poén, mindenki annyira hivatalos, nekem mégis úgy tűnik, mintha gyerekek játszanának felnőttesdit, és minden pillanatban erősen koncentrálnak, hogy nehogy kiessenek a szerepükből. Értetlenül állok a jelenség előtt, és remélem ez így is marad. Nem akarok ilyenné válni, ahogy pl szeretem kezelni a tömbjegyemet a bkv járműveken, mert azt az érzést kelti bennem, hogy csak ideiglenesen vagyok itt. Nincs bérletem. Nem tartozok ide.
...
Nagyon nehezemre esik koncentrálni is ma. Köszönhető ez valószínűleg a tegnap esti maratoni msn beszélgetésnek mr. Csütörtöki Kávéval. Hogy lehet valaki egy személyben egyszerre erőemelő és fizikus professzor... ?