Hát kávé az nem volt...

Azaz a nyelve egy kicsit kávéízű volt, mivel sokat kávézik, de az egész valahol félrecsúszott ott, hogy a kis (meleg!) kávézó előtt, ahová be akartunk ülni, a csapos srác közölte: "Még nem vagyunk nyitva", illetve az "Itt lakom, felmenjünk?" között...

Abszolut nem terveztem ezt az estére, nem is volt több időm egy bő másfél óránál, szóval én tényleg csak egy kávét akartam... Viszont talán túlzottan vágytam egy ölelésre, talán túlzottan akartam egy másik ember érintését, aztán a dolgok csak úgy követték egymást. Egy vészcsengő azért folyamatosan zúgott valahol az agyam hátuljában. Ezt nem kéne! Barátok vagytok, barátkozásról volt szó! Lehet hogy ezért fogtam vissza magam és jutottunk csak odáig, ameddig. Milyen gáz lett volna már, ha az első találkozáson lenyomunk egy gyors órás dugást, aztán csáó és rohanás...

Ezzel szemben itt volt egy jó nagy adag... "cuddling" (bocs nem tudok rá jó szót, az ölelkezés nem fejezi ki igazán). Ez nekem teljesen elég volt most. Remélem neki is. Még beszélgetni is maradt időnk a végén egy kicsit, és teljesen ledöbbentem, amikor szinte szóról szóra kimondta a fejemben kergetőző gondolatokat. 'Igen, nem gond, ha megijeszt a dolog, igen örülök a barátságodnak, de megértem ha időre van szükséged, igen, ha nem akarod nem kell hogy továbbvigyük ezt...'

Jelenleg nem akarom, hogy ez több legyen mint barátság. Valószínűleg hülyeség volt idáig is elmennem. Ugyanakkor rendkívül hálás vagyok a sorsnak, amiért megismerhettem Őt! A hétvégén kitisztítom a fejem...