Nem sokkal a nagyapám halála után egy unalmas délutánt a szekrény tetején kutatva próbáltam meg érdekesebél varázsolni. Tilosban jártam, a nagyapám dolgaihoz nem volt szabad nyúlnom. Olyan 7-8 éves lehettem és fittyet hánytam a szabályokra, ha egyedül hagytak. Kezembe akadt egy fekete-fehér képeslap. Három kép volt rajta, mindegyiken meztelen emberek. Tudtam hogy valami értékesre bukkantam, hisz az iskolában mindig az volt a frenki gyerek, aki valami hasonló mocsokságot tudott felmutatni a többi fiú pedig birkaként bámulta, és egy napra ő vált a nap hősévé. Ez volt az én tervem is. Elcsórtam a képet és bevittem az iskolába. Gondosan időzítettem mindent. A fiúk körém is gyűltek, minden a terv szerint haladt... ekkor azonban odajött az osztály vezéregyénisége is (a jótanuló/jósportoló srác, akinek a szavára mindeki adott, amolyan Boka a Pál utcai fiúkból). Ránézett a képre és ezt mondta:
- Hiszen ezek buzik.
Engem lesokkolt a dolog. Azt sem tudtam mit jelent, de szinte kézzel fogható volt a népszerűségem csökkenése.
- Neeem. Ez szexkép, nézd! -válaszoltam.
- De igen! Nézd meg, csak férfiak vannak rajta.
Ekkor már kezdett körvonalazódni bennem, hogy mit is jelent az a "buzi". Persze korábban is hallottam már a szót csúfnévként az osztályban, de kábé olyan volt számomra mint a Rézfaszú Bagoly. Nem hittem hogy ilyen a valóságban is létezik.
Jobban megvizsgáltam a képet, és bár tényleg nehezen volt kivehető, a rajta lévő alakok valóban férfiaknak tűntek. Az egyik képen egy hosszú sorban álltak egymás mögött meztelenül. Előtte azt gondoltam hogy szeretkező férfi-nő párok állnak szorosan egymás mögött. Hát nem ez volt a helyzet... A másik két kisebb képrészen orális szex ment.
Sajnos a fotót már elvesztettem, de azóta is mindig megnézem a "vintage porn" kínálatot, ha egy-egy ilyen galériába botlok a neten. Hátha megtalálom azt a bizonyos képet is. Még ma is frusztrál a dolog. Vajon tényleg buzik voltak azon a képen? És vajon MI A FENÉT keresett mindez a nagyapám dolgai között? 6 éves voltam amikor meghalt. Elég furcsa ember volt. Mindenki nagyon tisztelte, de sokszor úgy éreztem, hogy inkább félik, mint szeretik őt. Legélénkebben arra emlékszem, hogy ha a közelben volt nagyon sok szabályt kellett betartani, de néha hozott lufit és szerintem vele ettem életem első lángosát is.
Mindenesetre szerencsésnek éreztem magam, hogy a dolog nem ütött ki balul. Elvégre, ha egy idióta akkor elkezd csúfolni amiatt, hogy egy buzikat ábrázoló fotót hurcolok az iskolatáskámba, azt biztos nem mostam volna le magamról nyolcadikig.
Szerencsés vagyok :)
