Van valaki, aki veszettül tetszik. Munkahelyi dolog, sokak szerint alapból halálra van ítélve emiatt... Lehet igazuk van, de leírni azért nem tilos.

Szinte minden reggel látom őt. Köszön - a  hangja lágy, szexi, alázatos. Megőrít a jómodora. Kedvem lenne válasz helyett egyszerűen csak galléron ragadni, felkenni a falra, szorosan hozzásimulni és megcsókolni. Csókolni, amíg csak bírjuk levegővel.

Ehelyett azonban én is csak köszönök neki, és továbbmegyek. Ekkorra már egyébként is mással szokott lenni elfoglalva. Valahogy mindig akad valami fontos dolga, amikor látom. Nem viszonozza a tekintetem, pedig én le sem veszem róla a szemem, amíg a látóteremben van. Hogy is tudnám. Eszméletlen jóképű. Imádom a sötét szemeit, az enyhén őszülő halántékát, azt a gondosan nyírt körszakállát...

Írtam neki egy dalt:

"Can't you feel the weight of my stare?

You're so close but still a world away

What I'm trying to say is that

I'm crazy for you - touch me once and you'll know it's true

I've never wanted anyone like this - It's all brand new

You'll feel it in my kiss...

I'm crazy for you!"

Na jó, nem én írtam, de attól még rólunk szól, ez a verzió meg különösen érdekes. Töltsétek le! :)