Azon gondolkodtam, hogy kéne egy mini laptop, vagy egy okos alma telefon, amivel bárhol tudnék netezni... Aztán belegondoltam, hogy valószínűleg csak az online társkeresőket csekkolnám velük egyfolytában... Bleh.
Szörnyen érzem magam egyébként.
Van egy új kutyánk, aki elvileg csak ideiglenes vendég nálunk. A régi kutyánkat imádom. Állatot én még ennyire nem szerettem, azonban az új jövevénnyel nemigazán értem meg magam. Bizalmatlan kis állat, a régi kutyánk pedig minden alkalmat megragad arra, hogy önmagát előtérbe helyezze, ezért az új kutyával még nem volt túl sok interakcióm. Tudni kell régi kutyáról azt is, hogy birka türelme van, szinte sosem hallottam még ugatni, morogni meg egyáltalán nem. A kicsi viszont egy méregzsák. Ma eldobtam egy labdát, régi kutya azonnal utána iramodott, kicsinek esélye sem volt, bosszúból azonban hangos morgás közben jól megtépte a labdával a szájában boldogan visszaügető nagyot, amit az természetesen hagyott. Rászóltam a kicsire, de az csak nem hagyta abba. Úgy a harmadik labdaeldobás után már nagyon idegesített a dolog, ezért felkaptam a földről egy fadarabot és a kicsi felé hajítottam. Elég erősen.
Tudni kell rólam azt is, hogy borzalmas céldobó vagyok. Nem is gondoltam hogy eltalálom azt a szegény kis hörgő pukkancsot állatot, csak el akartam ijeszteni. Ehelyett keményen eltaláltam őt egy fakocka élével pont a szeme alatt. Szerencsétlen kis pára hangosan vinnyogva szaladt el. Hiába próbáltam utána magamhoz csalogatni, az eddigi bizalmatlansága félelemre váltott. Annyit azért sikerült felmérnem hogy minden rendben nála, nem sérült meg.
Mégis pocsékul érzem magam.