Megvolt az első "mentünk bele a buziéjszakába" élményem. - Igen, régóta tervezem lenyúlni ezt a kifejezést, örülök, hogy végre megtehettem :)
Egy ideje izgatja már a fantáziámat, hogy milyen lehet valójában egy melegbár. Szokásomhoz híven most is szükségem volt valakire aki kétlábbal átlök azon a bizonyos ajtón. Az egész egy szimpla kis találkozóval indult (kösz a szervezést Magni!), kicsit sokat ittam, és mielőtt észbekaptam volna máris a népszerű "DIXX" club lépcsőjén mentem lefelé.
Na jó, ennyire azért nem vagyok ártatlan. Nagyon jól tudtam hogy mit csinálok, és örültem hogy megvan bennem a megfelelő alkohol szint ahhoz, hogy leküzdjem a gátlásaimat. A hely maga tetszett. Zavarban voltam persze, sokan voltak, sokan néztek...
Ilyenkor ugyebár a helytől való félelem két komponensből tevődik össze.
1. Mi lesz ha nem tetszik?
2. Mi lesz ha ismerősbe botlok?
Nos, első dolgom kb az volt hogy elmentem WC-re és innen a történet vígjátéki ívet vesz. A WC-ből kifelé jövet ugyanis leszólítottak. Nem is akárki. Egy volt áltsulis évfolyamtárs, akiről én ugyan tudtam, hogy meleg, de azért nem egészen így képzeltem az outolásomat őfelé. Viszont, egyben az első coming out-om is megvolt. Mellesleg éreztem, hogy össze fogok vele futni valami ilyen helyen, a poén az, hogy állítása szerint ő sem gyakori vendég ott. Örültem hogy látom, mindig bírtam őt, és bízom benne, hogy a titkom jó helyen van nála.
Vele és a barátjával mentünk át a "táncos helyre". Zsúfoltság fogadott, de nem zavart. Táncolni nem akartam ugyan, de élveztem a szituációt. Megnézhettem férfiakat, amilyen hosszan csak akartam, nem kellett elkapnom a tekintetem. Ez fantasztikus volt. Még úgy is, hogy az ottani felhozatalból egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan érdekeltek volna. Mindenesetre azért pozitív csalódás volt, sokkal több "hajtűdobálóra" számítottam. Persze azért így is előfordult olyan szitu, hogy valószínűleg valakinek a lábára léphettem abban a szűk heringesdobozban, amit tánctérnek neveznek, mert egyszer csak azt veszem észre, hogy egy magas, vékony, kopasz srác ököllel csapkodja a vállam és fejhangon ezt kiabálja: "Áááúúú ez fááájt!"
Kitört belőlem a röhögés, egyrészt a hanglejtése miatt, másrészt meg mert úgy ütött, mint egy lány.
Itt elvesztettük kísérőinket, de csatlakozott hozzánk egy korábbi, találkozós cimbi. Így mentünk végül vissza a "DIXX"-be, ahol közben megfogyatkozott a tömeg, vagy már mindenki a sötét kamrákban volt, nem tudom. Oda nem néztem be. Egy amerikai párral kezdtünk beszélgetni, akik bevallom, nekem nagyon szimpatikusak voltak. Nálam az est fénypontja volt. Sajnos korán leléptek, én még dumáltam volna velük.
És most az a rész, amire nem vagyok büszke: Felmentem egy fickóhoz, csak "aludni". Egyrészt életem legfurcsább erotikus élményét éltem át vele, ami igazán nem volt kellemetlen, de annyira nem is élveztem. Másrészt meg tényleg csak aludtunk. Kábé 3 egész órát. Aztán eljöttem. (Lekapcsolni a villanyt mielőtt levetkőzünk? Wtf? Ekkor már tudtam, hogy na most kell lelépnem, de olyan fáradt és részeg voltam, hogy inkább az alvást választottam.)
Kicsit szégyellem magam, mert kísérőmet, akinek azt köszönhetem, hogy egyáltalán le mertem menni egy ilyen helyre ott hagytam, és ez fájt neki. Ugyanakkor azt is szégyellem, hogy csak úgy elmentem egy idegenel, mert 20 perc beszélgetés alapján szimpatikusnak találtam. Persze később kiderült hogy semmi közös nincs bennünk. Abszolut semmi.
Persze ilyen az élet. Örülök, hogy megvolt ez a tapasztalat is. Örülök, hogy jórészt pozitívan sült el a dolog.
Ennyi.
