Gyerek vagyok az édességboltban. Csak aztán gyomorrontást ne kapjak.

A tegnap este megint ott ért véget, ahol múlt szombaton. Nem, nem váltam a hely rabjává, de muszáj volt újra lemennem. Ki kellett próbálnom mégegyszer, felvértezve frissen szerzett rutinommal. Military night volt, bár ez nem tartott vissza senkit attól, hogy úgy öltözzön ahogy akart. A legviccesebb a kis ázsiai üzletember volt, zakóban és napszemüvegben. Full incognito. És persze most is ott volt egy alfa. Nem a fürdőbeli srác (bár mintha láttam volna a barátait felbukkanni, de nem vagyok benne biztos hogy ők voltak azok). Egy kigyúrt norvég atyaúristen, akin igazán látszott hogy minden rosszban benne van. Szerencsére Banderas barátom jól beszél norvégül, így viszonylag könnyen megismerkedtünk vele. Én ugyan nem sokat beszéltem, nem voltam az esete, de ettől függetlenül nagyon kedves volt. Kérője meg akadt rendesen.

Kellemes este volt, annak ellenére hogy most a sötét részlegbe is bemerészkedtem, igaz csak a haverokkal és szigorúan csak körülnézni. Nem leszek törzsvendég az biztos. Olyan volt mint valami bizarr szellemvasút, ahol minden kanyarban szörnyek ugranak elő, azzal a különbséggel, hogy itt minden kanyarban kezek simítottak végig. Nem az én esetem ez a fajta teljes anonimitás. Fontos a diszkréció, de szerintem sosem fogok annyira elkeseredetten vágyni a szexre, hogy mindegy legyen kivel csinálom ott a sötétben. Igazából ez elborzaszt.

Banderasszal mentem haza.

Később már az ágyban az borzasztott el, hogy egyre csak a norvég fickó járt a fejemben. Életemben először fordult elő, hogy másodszor is együtt voltam egy férfival, és közben már egy másikon jár az eszem? Pontosan mekkora szemétláda is vagyok most? Félelmetes. Telhetetlen. Önző.

Egy dolog azért világossá vált. Itt az ideje, hogy visszavegyek.