Azon gondolkodtam ma, hogy hol van már az a srác, aki a hideg januári reggeleken hajnalban kelt, próbálta kizárni a gondolataiból a lehangoló környezetét, a lába mellől csikket vett fel egy hajléktalan, miközben ő a buszra várt... Ehelyett most reggelente a dugóban anyázok csendesen, miközben persze megint késésben vagyok, mert nem bírtam időben felkelni.
Olyan gyorsan változik minden, nem az a kérdés, hogy jól, vagy rosszul megy-e a sorunk, pusztán az, hogy meg tudjuk-e élni igazán az élet aktuális szakaszát, vagy inkább csak átrohanunk rajta?
És akkor eléd vág a semmiből egy színes mezes motoros, te meg azon gondolkodsz hogy honnan a fenéből került ez ide, az előbb még nem volt a hátad mögött az biztos... Ezután hálát adsz, hogy nem ütötted el véletlenül, és újra figyelmezteted magad, hogy vigyázni kell velük.
Ugyanakkor a másik kasztjuk talán még veszélyesebb. A chopper hangját ugyan már messziről meghallod, viszont ezek a biker típusok számomra annyira szexik, hogy teljesen elvonják a figyelmem a vezetésről. Túlzottan lekötnek a tetkóik, a bőrszerkójuk, az arcszőrzetük... aztán két lábbal taposok a fékbe az utolsó pillanatban. Más "normális" férfiakra a szőszi cicababák vannak hasonló hatással...
El lehet képzelni, hogy mennyire elállt a szavam, amikor ma a munkahelyemről kifelé menet megláttam Mr. Jómodort a parkolóban civilben. Rövidujjú pólóban volt és a karjai teljesen ki vannak varrva. Álmomban sem hittem volna róla, eddig ugyanis csak uniformisban láttam őt. Le voltam taglózva, nem gondoltam volna hogy ez a fickó tud ennél még jobban is tetszeni. Hirtelen elkeseredetten próbáltam valami álatlános beszédtémát felvetni, de csak az jutott az eszembe, hogy "Huh, de jól ki vagy varrva!" Ettől viszont visszatartott az agyamnak az a kis százaléka, ami nem vonyított mint egy farkas... Így csupán köszöntünk egymásnak...
Afenébe... :)
