Ez a kedves kis felhívás a helyi Porfészki Hírmondóban jelent meg, és ma reggeli közben vettem észre. Előre leszögezném, hogy a Porfészki hírmondó meg sem közelíti mondjuk egy diákok által szerkesztett középiskolai suliújság színvonalát sem. Nem tudom, hogy ezt viccnek szánták-e, de elég komoly hírek közé volt bebiggyesztve így, kaktusszal meg szívecskékkel együtt. Nem is aggódnék egy pillanatig sem, ha nem lennék biztos abban, hogy a sok porfészki zombi ezt meglátva valószínűleg 3 szintet is lépett felfelé homofóbiából. Felháborít és elszomorít. Ez egy lépés az egyenlő jogok biztosítása felé, és nem valami viccként kezelendő bulvárhír. Nem tudom igazán elképzelni, hogy valaha is oltár elé álljak egy férfival, azt azonban nem tartom kizártnak, hogy az élettársi kapcsolatot egyszer igénybe vegyem majd. Örülök, hogy létezik ilyen, örülök, hogy kiharcolták.
Nemrég láttam a Milk című filmet. Harvey Milk volt az első meleg férfi, aki bejutott San Fransisco-i közgyűlésbe. A melegek érdekeit képviselte, nyíltan kiállva mellettük. Eredményesen szállt szembe a szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel a 70-es évek szuper-prűd Amerikájában. Sikeres politikus volt, a város polgármestere is támogatta. Ezért kellett mindkettőjüknek meghalnia.
Meleg jogok biztosításáért igenis áldoztak már életet. Nem tudtam róla. Ha nem lennék meleg valószínűleg nem is tudnék róla ma sem. Ha pedig álmos kis városkámban csak ilyen csipkelődő megnyilvánulásokat látnék a helyi hivatalos sajtóban, akkor valószínűleg az életben nem jutnék arra a következtetésre, hogy ezek az emberek is megérdemlik azt a minimális tiszteletet, ami bármely egyéb idegent megillet.
