Ismerős az érzés, amikor a legjobb haverod hirtelen totál "belehabarodik" valaki másba? Mikor elköltöztem elkezdett mesélni erről a srácról, hogy nem is hitte volna, hogy ennyire jó fej, meg hogy milyen sokmindent csinálnak együtt, amiket azelőtt velem csinált. Kicsit féltékeny voltam a gyerekre, de nem zavart annyira, megértettem, hogy kell a haveromnak egy másik "legjobb barát" helyettem. Az azonban már túl sok volt, mikor a srác megjelent egy motorosdzsekiben, sisakkal a hóna alatt, mellékesen pedig megemlítve hogy a bőrnadrágot ma nem volt kedve felvenni. Ekkor már tudtam, hogy az épület előtt korábban látott chopper is valószínűleg hozzá tartozik. Ekkor már azt is tudtam, hogy minden korábbi szabadkozásom ellenére is határozottan nem kedvelem őt. Az oka: túl kúl.
Adalék a történethez, hogy számomra kábé nincs menőbb dolog a világon a bikereknél. Maximálisan macsók, bőrszerkó, arcszőrzet... gondolom ez érthető. Az egyetlen dolog, ami mindebből nem érdekel az a motor. Abszolut nem értek hozzá, nekem a külsőségek tetszenek ebben az élestílusban. Nameg a szabadság. A motorokhoz való minimális hozzáértés hiányában azonban igencsak lúzernek érzem magam akárhányszor ilyen körbe kerülök. Igen, király lenne egyszer bőrszerkóban hasítani a láthatárt, de mégsem tudom elképzelni, hogy ez valaha bekövetkezne velem. Erre itt ez a gyerek aki az álmomat éli. Csoda, hogy nem kedvelem?
:)
