Ma elmerengtem azon hogyan is működik a "buzi-agy". Engedjétek meg, hogy betekintést nyújtsak. Van egy fickó, aki szimpatikus volt, de már nem bírom annyira. El kell ismernem hogy továbbra is nagyon jól néz ki, viszont újabban azt vettem észre, hogy amikor meglátom már nem az az első gondolatom, hogy "De leszopnálak!", hanem az, hogy "Esetleg leszophatsz..." Így esnek ki emberek a virágkosárból...
Tegnap meg megint összefutottam Mister Jóseggűvel, akinek ugyan olyan fürdőgatyája van, mint nekem. (Pillanatra elgondolkodtam, hogy Mr. Bublebutt-nak nevezem el, de sosem értettem a "bublebutt" kifejezés eredetét. Oké, hogy kerek segget takar, de miért pont buborékra kéne ehhez asszociálom?) Szóval Misterrel megint összezárva töltöttem vagy 10 percet kettesben. Közben lázasan zakatolt az agyam. Mindenképp beszélgetést akartam kezdeményezni vele, de sorra vetettem el a felmerülő témákat. Nem akartam túl rámenősnek sem látszani, az egy dolog hogy nincs jeggyűrűje, de attól még nem lesz valaki buzi. Nem feltételezhetem alapból a számomra legkedvezőbbet róla. Szóval csak annyiról tudok beszámolni, hogy a segge még mindig fantasztikusan jó.
Azt azonban megfogadtam, hogy ha még egyszer lehetőségem lesz rá, akkor nem hagyom kicsúszni a kezeim közül... vagyis, úgy értem... szólni fogok hozzá, mindegy, hogy mit.
Na dobok egy kis eye candy-t, aztán büntetésből ma korán ágyba bújok...
