Kéne valamit írni, de nem megy. Nem ugyan az már semmi. Már nem tudom hogy segít-e ha leírom, hogy van-e valami értelme. Nem is tudom leírni sem, próbáltam, elvetettem. Nem is tudom megfogalmazni sem. Zsibbadtság. Zsibbadt vagyok. Mellékelhetném hozzá a Numb-ot a U2-tól... vagy inkább a Comfortably numb-ot a Pink Floyd-tól. Legalább posztolnék valamit. Mert valami mégis erre hajt, csak aztán a betűk kimenekülnek az ujjaim alól.
Nem, egyébként nem lettem emó, sőt, rövidült a hajam is és még csak rossz dolgok sem történtek velem. Az okom mégis megvan rá, hogy így érezzek, mintha fejbevertek volna már napok óta.
Ma cseteltem is. Délután. Nem tudom hányszor írtam be a "bocs, mást keresek" kifejezést, de csodálkozom, hogy a billentyűk nem koptak még ki. Megtehettem. Bosszúból. Amiért én is megkaptam ugyanezt a hetek óta először megtetsző fickótól korábban. Persze nem bosszúból tettem... így jött ki.