Elgennyesedett emberi kapcsolatok.
Először fáj, aztán feszít míg úgy nem döntesz megszabadulsz tőle. Ekkor megnyomod, bár ilyenkor fáj a legjobban. Nem is igazán hallod, mint inkább érzed ahogy szakad a hús, szakad minden, míg a felszínre nem tör. De ekkor már nem akarsz visszafordulni. Összeszorítod a fogad és elfogadod a fájdalmat. Szinte örülsz is neki, megtisztít.
Volt pofája felhívni tanácsért, mikor az előző munkahelyemen úgy kicseszett velem. Sajnos jó eséllyel újra kollégák leszünk, és ez már a kis szociális védőhálójának alapkőletétele is akart lenni. Én marha meg eljátszom a szerepem újra, és megint csak gyűlni fog a dolog a felszín alatt. Vagy kezdjem azzal, hogy:
"Nézd, ne játszuk azt hogy kedveljük egymást. Nem fogok keresztbe tenni neked, de segítségre kurvára ne számíts tőlem." -Vajon újra elbőgné magát?
