Van ez a lány. Úgy érzem szinte már azzal is bemocskolom őt, hogy itt megemlítem. Mostanában gyakran gondolok rá, hogy talán ő az utolsó esélyem egy heteró kapcsolatra. Aranyos, szép, okos. Szimpatikus, és azok az aranyszőke loknik néha teljesen elvarázsolnak. Esélyem is lenne nála, úgy érzem... Érdekes, hogy életem minden szakaszában megvolt ez a típusú lány. Az a fajta, akivel egy alternatív világban mi lettünk volna a világ legszebb/legboldogabb kis párocskája. Akivel kapcsolatban a szüleim is gyakran kérdeztek reménykedve, hogy "Na mi van vele?" mire én. "Semmi, mi lenne?" Mindig elszalasztottam ezeket a lehetőségeket, bizonytalanságom általában oda vezetett, hogy a lány feladta és baráttá minősített. Ezzel nem volt soha semmi bajom, hisz nem éreztem irántuk szerelmet, ahogy most sem érzem. Szívesen vagyok együtt vele, a szüleim összecsinálnák magukat örömükben, ha ilyen lányt vinnék haza, de ... nem izgat fel.
A bejegyzés trackback címe:
https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr911257545
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
