Tisztán emlékszem hogy életemben először Freddie Mercury-val kapcsolatban hallottam a "buzi" szót. A nagybátyám, aki Queen rajongó volt nagyon zavarba jött, amikor a faterom azzal ugratta, hogy "De hát az egy buzi!" Valamit motyogott arról, hogy a zenéje azért jó, de előttem van ahogy szégyenében lesüti a szemét.
Nem tudtam mit jelent az, hogy buzi, és nem is árulták el. Megtudod, ha nagy leszel. Varázsszó. Megtudtam.
Ma életemben először talán megértettem mi is az a meleg büszkeség. Nem is megértettem, inkább átéltem. Nem sokat tudtam eddig Freddie Mercury életéről, de annyi már az emlékkoncert elején világossá vált, hogy micsoda hihetetlen teljesítményt vitt véghez azzal, hogy egész egyszerűen mert önmaga lenni. Itt vagyunk majdnem 20 évvel a halála után, kezeljük az AIDS-et, de az előítéletek és a másság elutasítása szinte erősebb, mint akkor volt. Belegondoltam mi lett volna ha Freddie bátorsága esetleg egy sorozat önmagát felvállaló meleg sztárt eredményezett volna. Olyan, vagy hasonló ikonokat, mint ő volt. Igenis fel tudok nézni rá, büszke tudok lenni rá, közösséget tudok vállalni vele. Persze ő is nyomatta a manapság annyira gyűlölt és megvetett seggriszálást, hajtűdobálást, de mindez egy "fuck you, nem érdekel a véleményed" attitűd része volt, és nem mellesleg tehetséggel társult.
Nemrég megismertem Play egyik haverját, nevezzük őt DnG-nek... Nos DnG-ről kiderült, hogy ő amolyan pop sztár(ocska). Én aztán nem ismerem a hazai sztárokat (sem), szóval esélyem nem volt hogy felismerjem őt, de később belefutottam egy klippjébe a youtube-on. A klipp egy trendi kis szerelmi sztori egy szép cicababa és egy tökös faszi között. Mondanom sem kell, a tökös faszi a valóságban meleg mint a merülőforraló. Persze, értem én a marketing szempontokat, de vajon belegondolt egyáltalán abba, hogy mi lenne ha inkább önmagát adná? Marketing szempontból nézve is lenne értelme, nézzétek csak meg azon színészek elismertségét, akik valaha meleg szerepet alakítottak! Ott vannak a lista legelején :)
Persze, ezt pont én kérem számon rajta... Hiszek benne, hogy egyszer, talán nem sokára én is önmagam lehetek majd mások előtt. Nem fogom szégyellni, és úgy fognak elfogadni, ahogy vagyok. Csak így tudom a teljes életet elképzelni, szóval nem ámítom magam azzal, hogy ezt a titkolózást örökké tudom csinálni. Nem is akarom. Az ilyen élmények, mint a mai pedig mind egy-egy lökés számomra, hogy átlépjek azon a bizonyos closet ajtón...
A koncert egyébként szerintem fantasztikusan jó volt. Tetszettek a magyar szövegek, maximálisan hűek maradtak az eredeti mondandóhoz. Meg is vettem a cd-t, meg akarom mutatni a szüleimnek is, akik nem tudnak túl jól angolul és valahogy mindig sajnálom őket, amiért a dalok hallgatása közben gyakorlatilag csak fél élményben van részük. Bár ez őket abszolut nem zavarja ...
A Freddie-t játszó színészek, a táncosok, mindenki fantasztikus volt. A legszexibb Freddie szerintem Szomor György volt, de mindannyian jól hozták a karaktert. Extra bónuszként még miniszoknyát is húztak egyszer :)
Közben merengtem el azon, hogy milyen kevés Queen klippet láttam életemben. Persze akkor még nemigen voltak zenetévék itthon, de kb a takarítónős klippen kívül nem is emlékszem többre. Fura módon a Youtube-on sem találok szinte egyet sem. Többnyire csak koncertfelvételek vannak. Biztos valami extra szerzői jog áll a hátterében... vagy cenzúra ;)
