Álltam ott a vállam a falnak vetve és csak néztem őket ahogy táncolnak. Az járt a fejemben, hogy vajon mikor kovácsolódtunk össze ilyen jó csapattá? Mi volt az a pillanat, amikortól fogva legjobb barátok lettünk? Nem tudom megmondani, csak kialakult. Aztán eszembe jutott, hogy vajon hányszor leszünk még így együtt, mint most?
Arra gondoltam mennyire szeretem őket, mennyire jó velük. Sosem éreztem még magam ennyire részesének, ennyire oda tartozónak. Pedig általában én vagyok a kívülálló, mint most is. Mosolyok röppentek el, ahogy a tánc közben sorra repültek el előttem a barátaim, aztán egyszer csak kinyúlt értem egy kéz...
Én pedig megfogtam.
...
Hajnalban, ahogy együtt mentünk fel a szállásunkra egy esetlen vallomást kaptam tőle: "Olyan cuki vagy."
"Kösz" -válazoltam mosolyogva, és majdnem legördült a nyelvemről az is, hogy: "Tudod, ha én valaha megházasodok, akkor férjem lesz." Ehelyett kapott inkább egy búcsúpuszit lefekvés előtt.
Aztán mikor már világosban próbáltam elaludni belegondoltam milyen vicces is lenne. Tuti bőrszerkó lenne mindkettőnkön, ha már lúd legyen kövér. Big fat gay wedding :)
