Középiskola alatt ismerkedtem meg az internettel. Otthon még nem volt bekötve, engem pedig lenyűgözött az elérhető információk tárháza. Sokáig nem mertem beírni a keresőbe semmilyen melegekkel kapcsolatos kifejezést, pedig nagyon érdekelt a téma. A sulimnak jól felszerelt, modern könyvtára volt. Rengetegen lógtak ott egyfolytában, olyan volt, mint egy klubbhelyiség. Voltak akik olvastak, mások böngésztek a neten, vagy videójátékokat játszottak. Semmiképp sem volt privátnak nevezhető a légkör.
Ekkor még úgy álltam a melegséghez, mint más mondjuk a bungee jumpinghoz. Érdekelt a téma, de eyáltalán nem hittem hogy valaha aktívan kipróbálom majd. Tudtam mi izgat fel, de a környezetemben nemigen volt a fejemben élő ideálhoz hasonlító férfi. Addig tehát nem fordult elő túl gyakran hogy ismerősöm iránt nemi vágyat éreztem volna. Az első igazi ilyen élményem talán a tesitanárom volt. Amikor világossá vált számomra, hogy mit érzek iránta, akkor vált valahogy valóságossá az egész. Azelőtt csak a fejemben létezett, de ekkor kilépett a való életbe is. Ez megijesztett és emiatt újult erővel próbáltam elfojtani magamban ezeket az érzéseket.
A másik ilyen hidezuhany az internethez köthető. Már nem emlékszem pontosan hogyan bukkantam rá Carl Hardwick fotóira, de ez volt az első alkalom amikor szembesültem azzal, hogy a fejemben élő férfi ideál a valóságban is létezik. Sőt, másoknak is tetszik, hisz kell legyen fogyasztótábora, ha ennyi fotó készül róla. Ez pedig azt jelenti, hogy vannak még olyan emberek, mint én.
Az első képeket még titokban nyitottam meg a könyvtárban. Reméltem hogy senki nem lép mögém és nem bukok le. Villámgyorsan floppy-ra mentettem őket, hogy haza tudjam vinni. Pengeélen táncoltam, nyilvános helyen melegpornót nézegetttem. Mintha orosz rulettet játszottam volna ahol elég egy kis pech a szociális öngyilkossághoz. Mázlim volt, nem buktam le. A magas kockázat ellenére is vonzott, mint méhet a méz. Valóságos rush volt ez akkor. Kicsit ezt az érzést élem át még most is, ha lemegyek valamelyik meleg szórakozóhelyre. Kíváncsi vagyok elmúlik-e majd idővel. Remélem nem. Egyrészt mert jó érzés, másrészt meg mert ez azt jelentené, hogy olyan gyakran látogatom ezeket a helyeket, hogy szinte törzsvendég vagyok. Remélem ez sosem fog bekövetkezni.
Szóval Carl Hardwick nagy "szerelmem" volt. Később megtudtam róla, hogy az igazi neve Rusty Jeffers, profi testépítő és nős. Erre mondják, hogy "gay for pay" és valóban, sosem láttam őt csak szóló szerepben. Teljesen lenyűgözött ez a férfi. Annyira természetesen macsó és ez annyira tetszett, hogy kénytelen voltam beismerni magam előtt, hogy ez az ami érdekel.
Az első videóit már az egyetemi kolesz szobámban töltöttem le, kisebb, de azért nem elhanyagolható rizikó mellett. Persze fejből tudtam mikor vannak órái a szobatársaimnak, mikor lehetek teljesen egyedül néhány rövid órára. Mások az egyetemi évek alatt ezekre a ritka pillanatokra időzítették a gyors meneteket az aktuális barátnőikkel. Én ezekre időzítettem a melegpornó letöltését, gyors csekkolását, majd a vinyón való jó alapos elrejtését, nehogy illetéktelenek ráakadjanak.
Mozgásban persze még jobban lenygözött. Kivéve azokat a videókat, ahol leborotválja magát. Ott mindig kicsit sírok belül... :)
Rusty Jeffers jelenleg is aktív testépítő és, bár túl vagyok már azon a "schoolboy" crush-on, amit annak idején iránta éreztem, ez mégsem tántorít el attól, hogy tag legyek a levelezőlistán, amit a feleségével vezet :)
