Tegnap őrült napom volt.
Kezdődött azzal, hogy egy pasas leszólított az uszoda szaunájában és elkezdett beszélni hozzám, mintha régről ismernénk egymást. Persze nem így van, ráadásul határozottan ellenszenves. Löki a sódert én meg jobb híján bólogatok. Hallani, hogy kinnt zuhanyozik valaki. Nyílik az ajtó és bemasírozik egy mamika. Felnéz, elnézést kér, sarkon fordul és kimegy.
Ebben a létesítményben nem koedukáltak a szaunák, azaz a mami bejött a férfi öltözőbe, azon keresztül a tusolóba, kényelmesen lezuhanyozott és csak a szaunánál vette észre, hogy rossz helyen van. Az egész férfiöltöző komplex tükörképe a nőinek. Nem értem hogy nem tűnt fel neki, hogy a másik oldalon vannak a zuhanyfülkék... Mindesetre áldom a szerencsémet, hogy legalább fürdőruha volt rajta.
Hazaérek, korai lefekvést terveztem, mert ma hajnalban kellett kelnem. Persze nem sikerült fél 12 előtt ágybakényszerítenem magam. Lekapcsolom a lámpát, elhelyezkedek... erre a szomszédban egy fiú éktelenül bőgni kezd. Nem egy papírfalú panelben lakom, de amikor éjjel minden elcsendesedik bizony néha áthallatszik akár egy tüsszentés is. Mellettem két egyetemista srác lakik, akik ennek ellenére meglehetősen csöndesek.
Először nem is voltam benne biztos, hogy sír. Vannak azok a típusú emberek, akik ha nagyon nevetnek, olyan hangokat adnak ki, mintha sírnának. Egy idő után ki tudtam venni a szavait is. Tényleg bőgött. Bakker, egy huszonéves, egyetemista, FIÚ hisztizett, mint egy taknyos ötéves. Nem viccelek, én hisztiztem ilyen intenzitással plüssállatkákért a játékboltban 4 évesen! Oké, mindekit megterhel a vizsgaidőszak, de azért a tökeid megtarthatnád közben. Kedvem lett volna átmenni, karonfogni, szépen kivezetni a mosdóba, megnyitni a csapot, egy hirtelen mozdulattal tarkón ragadni és benyomni a fejét a víz alá. (Velem csinálták ezt, nade BÖLCSÖDÉBEN!)
Azt nem tudtam kivenni kihez beszél, mert a lakótársát nem hallottam. Lehet hogy telefonba mondta, de azt is kinézem belőle, hogy csak úgy magában beszélt... Azon sírt, hogy meg fog bukni, ezt nem tudja bemagolni és egyébként sem érdekli az egész. Kifizeti a szüleinek az eddig belefektetett pénzt, meg az albérletet, aztán abbahagyja a picsába és valami olyat fog tanulni, ami érdekli. Mindezt könnyek közt legalább másfél órában. Gratulálok barátom, ezennel annyira felnőtté váltál, hogy belásd: azt van értelme tanulni, ami érdekel is. Hogy a rossebbe lehet egy fiú annyira gyerek, hogy még huszonéves fejjel is a szüleinek tanuljon?! Sosem fogom megérteni...
Persze ez valahol a szülők hibája is. Ugyanakkor félelmetes mennyire tele vannak az egyetemek ilyen motiválatlan kis seggfej kölykökkel, akik szarnak az egészre. Ellavírozgatnak, a szülők addig is befogják a pofájukat, hisz a pici fiuk/lányuk annak tanul, aminek ők szeretnék. Amikor majd kicsúszik az állami finanszírozásból fizetik a tandíját (rosszabb esetben már a kezdetektől fogva). A kedves lányka meg bebaszva béget a koliszobájának az ajtaja előtt, miközben a "barinői" röhögnek rajta és fényképezik. A pici fiuk meg egész nap tép és még negyedévesen sincs meg a matek kollokviuma az első félévről. Igen, most konkrét példákat hoztam és sorolhatnám még.
Remélem a szomszéd srác kibukik. Megszégyenül, apu eljön érte, bepakolnak a kocsiba, hazamegy, esetleg szerez egy átmeneti melót és a következő felvételi időszak előtt pedig kinyitja a felvételi tájékoztatót és VÁLASZT magának egy sulit hivatást. Komolyan kívánom neki mindezt, mert akármilyen kegyetlen is, a javára válna. Sajnos azonban a hazai felsőoktatási rendszer még egy ezer egyedik esélyt is fog adni neki. A kreditrendszer miatt félévismétlés nélkül, görgetéssel. Még csak egy félévet sem kell majd otthon töltenie a bukás után, ami esetleg esélyt adna neki arra, hogy megjöjjön az esze. Szomorú.