Nem vagyok aktivista, csak találom ezeket a képeket és egyet értek a céllal, amit képviselnek. Jelen esetben az iskolai szadizások ellen próbálnak tenni valamit.
Szép gondolat. Iskolás koromban el sem tudtam volna képzelni egy coming out-ot. Felért volna egy öngyilkossággal. Pedig jó iskolákba jártam, mégis eszem ágában sem lett volt okot adni, ami alapján kiközösíthettek volna. Lehet hogy csak a "megfelelési vágyamból" adódik mindez, de komolyan megrémített a gondolata, hogy különbözök a többi gyerektől. És ha belegondolsz milyen opcióid vannak egy iskolai coming out után? Nem igazán számíthatsz másra, mint valamiféle "freak" státuszra, ha kis szerencséd van egy közkedvelt freak leszel, de sosem leszel közéjük való, egy a "csapatból". Legszerencsétlenebb esetben lerí rólad, hogy buzi vagy és ilyenkor igazán nem is rajtad múlik a coming out, hisz úgy is mindenki levágja mi a helyzet. Viszont mi van akkor, ha heteró kiállású srác vagy? Ilyenkor nem vagy belekényszerítve az outolásba és tulajdonképp miért is tennéd? Az én esetemben ráadásul az a kényszerítő erő sem volt meg, hogy esetleg beleszeretnék valakibe a srácok közül és végül nem bírnám tovább anélkül hogy elmondjam neki. Nem csoda hogy még mindig nem outoltam.
Ma találkoztam egy sráccal a régi általános iskolai osztályomból egy bolt előtt. Ritkán látom azt a bandát, nem vagyok a része. Mondta hogy este bulit csapnak, egy másik srác szülinapját ünneplik. Kicsit zavarban volt, gondolom mert én nem voltam meghívva, ő meg nem volt olyan helyzetben, hogy meghívhasson, hisz nem az ő bulija lesz. Magamban mosolyogtam, mert valójában örülök neki hogy nem vagyok meghívva, hogy nem kell 15 éve nem látott "barátokkal" találkoznom. "Biztos tök jó lesz!" -mondtam vigyorogva, aztán elbúcsúztam gyorsan. Megkönnyebbült, én meg azon gondolkodtam, hogy része voltam-e egyáltalán valaha is annak a bandának?