Megdőlni látszik az elméletem, miszerint nem én vagyok az egyetlen meleg a családunkban. Az unokanővéremre gyanakodtam. Sosem volt senkije és mostanában rejtélyes találkozókra kezdett járni. Gyanús volt, mert ennyi idősen miért titkolná egy lány ha pasija van? Főleg, hogy még soha nem volt neki senki komoly. Egy okot tudtam rá elképzelni, mégpedig azt hogy nem pasas az illető. Nemrég azonban kiderült hogy mégis az. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy: igen, az unokanővérem hihetetlenül awkward socially.
A szüleim szinte suttogva közölték velem az információt, mert titok hogy tudják. Megkértek hogy ne is beszéljek róla az unokanővérem előtt, majd apám hozzátette vigyorogva, hogy én biztos megértem, hisz én is folyamatosan titkolózom előttük.
Na erre nem mondtam semmit. Elég sokkoló lenne számukra ha most csak úgy mindent a nyakukba zúdítanék. Viszont bámulatos ez a struccpolitika, amit folytatnak. Igazi don't ask, don't tell. Ezt a kifejezést az amerikai hadseregre szokás használni, ahol mindenki tudja hogy rengeteg a meleg, mégis igyekeznek nem tudomást venni róla. Nem kérdezik és nem is mondják el. Nemrég pont posztoltam egy képet a témában.
A szüleim ilyen szempontból simán lepipálják az USA hadseregét. Érzik, hogy valami nincs rendben, de nem kérdeznek soha semmit. Nem hinném hogy annyira open minded gondolkodásúak lennének, hogy arra várnak, hogy a saját tempómban közöljem velük a hírt, amikor már felkészültnek érzem magam. Szerintem egyszerűen félnek és követik a jobb félni, mint megijedni elvet. Elméleteket gyártanak arra, hogy miért nem csajozok, gondolom a fantáziáikban egyszer csak betoppanok majd egy csinos lánnyal és bemutatom majd őt, mint barátnőmet, akivel már régóta járunk titokban. Nem is tudom mi a helyesebb, hagyni őket tovább fantáziálni, vagy inkább felrázni. Úgy érzem egyre jobban távolodom tőlük, egyre kevesebb dolgot osztok meg velük az életemből. Félek, hogy ez folytatódni fog, én előre nézek, ők pedig nem fognak utánam nyúlni. A legvégén pedig persze az én hibám lesz, hisz ők mindig itt voltak, beszélhettünk volna, ha akartam volna...
