Idejét sem tudom mikor töltöttem már otthon a szülői házban utoljára egy nyugodt, teljes hétvégét. Az életem észrevétlenül pörgött fel. Persze egyik hülyeséget követem el a másik után, de élvezem. Minden hétvégére jut valami. Múlt hétvégén pl megismertem egy férfit, akibe bele tudtam volna szeretni (azaz a fürdővizét is meginnám). Ezután rögtön még egy új élmény következett.
Meleg buli, nem a szokásos helyen. Ilyenben még nem voltam, féltem is tőle. Nem az én világom a club scene, ennyit már tudok, azt a fajta zenét is nehezen viselem, szóval voltak aggályaim. Kocsival mentem, mert úgy gondoltam lenézek, de valószínűleg 20 percen belül le is tudom a dolgot. Hát nem így történt. Olyan sok új ember van az életemben, hogy még kódneveket sem tudtam adni nekik, de egy baráttal mentem, majd bennt találkoztam még néhány másik haverral. Jó volt velük lógni, még akkor is ha folyamatosan basztattak amiért nem iszom. Mellesleg kifejezetten büszke vagyok arra, hogy sikerült józanul élveznem a bulit. Nagyon rég nem csináltam már ilyet, utoljára talán gimiben.
Ahogy elnéztem szinte mindenki ismert mindenkit minimum látásból. Kicsi ez a meleg világ, olyan mint valami kifacsarodott kis család. Furcsálltam hogy nem nagyon ismerkedett senki senkivel. Talán azért mert már egyébként is ismerték egymást. Az emberek csak álltak és nézelődtek, a nagy részük meg valami anyag hatása alatt monoton kalapált.
Persze ezen a hétvégén újabb party. Egyesek szerint mókuskerék az egész. Valóban az, de még túl új nekem ahhoz, hogy feladjam a reményt.
