Az itthonira nem mernék/akarnék kimenni, de már régóta érdekel milyen is lehet egy normális pride. Playboyjal és egy másik haverommal szombaton kimentünk Bécsbe. Otthon persze hazudnom kellett, ez egyre több gondot okoz... Azon kívül, hogy nem szeretek hazudni, félek hogy lebukok valamivel. Talán az lenne a létező legrosszabb módja annak, ahogy tudomásukra hozhatom. Ezért a hivatalos verzió szerint a barátaimmal voltam kirándulni (csak nem ott és nem azokkal, akiket a mesében szerepeltettem).

Egy órával a felvonulás előtt a város még teljesen járható volt, sehol egy útlezárás. Szervezés ötös, bár igaz, nem is igényelt a rendezvény olyan biztosítást, mint amilyet nálunk kap.

Sikerült a menettel indulnunk kettő körül. Sokáig csak kapkodtam a fejem, azt sem tudtam mit fényképezzek le előbb. Olyan volt mint egy nagy vidám jelmezbál. Mindenki mosolygott, a felvonulók és a közönség is. Nem is igazán különült el a kettő. A villamosokon a legnagyobb természetességgel lengett a szivárványos zászló, ugyan így a kávézók teraszain, vagy akár még a kukásautókon is. Igyekeztem odafigyelni az apró részletekre, mint a mentősök, vagy a rendőrök hozzáállása. Barátságos volt. Később láttunk egy csomó meleg rendőrt is felvonulni, országok szerint, megfelelő uniformisokban.

Bírtam a zenét is. Nem kizárólag a love parade féle tucc-tucc dominált, hanem inkább a tipikus buzi-slágereket nyomták. Abba, Madonna, Lady GaGa...

Volt jópár fura figura, testfestés, travik, bőr-lakk cuccok, menyasszonyi ruhák, sőt még egy full pucér pasat is láttam egy felfestett alsónadrággal flangálni. Sehol egy anyuka sem takarta el a gyereke szemét, senki nem akadt ki a látottakon, mindenki helyén kezelte a dolgot. Rengetegen fotózkodtak a felvonulókkal, akik szólóban is szívesen pózoltak a képeken.

Az osztrák anyák egyébként azt is tudják hogy a gyerek nem lesz automatikusan meleg, ha kiviszik egy ilyen rendezvényre, sőt zászlókat is kaphat a gyerekkocsijára minden kockázat nélkül. Mondjuk itt attól sem kell tartani, hogy egy eltévedt záptojás fejen találná...

Az extrémebb arcok nagy részét simán itthon is bármikor láthatjuk egy durvább sziget koncerten vagy akár mondjuk egy Sakuracon szerű mangás rendezvényen. Lányoknak öltözött fiúk, vagy lolita jelmezes tinilányok ott is dögivel akadnak, mégsem dobálja meg őket senki macskakövekkel, akkor sem ha esetleg biblia van náluk és nem riadnak vissza a használatától sem...

Dögmeleg volt, Playboyról hamar lekerült a póló is. Egy csapat marcona skinhead eléggé megbámult minket, ahogy elmasíroztak mellettünk a Lonsdale pólóikban, koptatott farmereikben és a térdig érő csizmáikban. Meg is jegyeztem hogy milyen megnyugató őket ilyen jelentős kisebbségben látni. Aztán pár méterrel odébb látom hogy már két nagy zászlóval vonulnak. Egy szivárványossal és egy leather zászlóval. Ekkor esett le, hogy nem azért bámultak meg az előbb, mert bajuk volt velünk, hanem azért mert Playboy alaposan ki van gyúrva és ugyan olyan frizurát hord mint ők. Bejött nekik.

Sajnos a kemény macsó bőrszerkós vonulat nem képviseltette magát túlzott mértékben. Maci kamion sem volt idén. Egy szép bőrszerkós faszit láttam konkrétan a végén, le is kaptam gyorsan (mármint fényképezőgéppel), de ezután készségesen pózolt közös képekhez is (melyeket természetesen megőrzök a számgépem rejtett könyvtáraiban).

Csapatunk közismertebb tagjainak révén sok magyarral is találkoztunk. A szakasz közepe táján kiálltunk a felvonulásból és nyugodtan megebédeltünk egy csendesebb utcácskában. A parádé végén a koncerteket már nem vártuk meg, inkább végigjártuk Bécs melegbárjait estig. Meglepett hogy milyen sok van és az is, hogy egyik helyen sem voltam elájulva a felhozataltól. Tudom ez a legpöcsfejebb szöveg a világon, de ha egyszer így történt...

Mindenesetre élveztem. Nagy kaland volt, jövőre célba veszünk egy még nagyobb felvonulást (legalábbis a tapasztalt többiek ezt javasolták, látva a lelkesedésem).