Szerző: Woofer on 2010.08.26. 18:09

Tartozom ezzel a bejegyzéssel. Úgy tűnik még sem vesztettem el őt. Elég pokoli hétvégém volt, sosem éreztem még ezt. Sosem bántam valamit ennyire, sosem hiányzott még ember ennyire, sosem mart ez így belém még. Igen, rendkívül éretlen vagyok érzelmileg. Ezeket a legtöbb normális ember már általános iskolás korában megtapasztalja.

Megvolt az első krízisünk és ez ráébresztett mennyire hiányozna, ha nem lenne. Azt is megmutatta, hogy a nyitott kapcsolat egyértelműen nem működik. Én kész vagyok monogámmá tenni, kérdés hogy menni fog-e. Magamban biztos vagyok, benne is, kb 95%-ban. Igen, hagytam esélyt annak... Beszélnünk kéne erről.

2 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr782250124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

everyday_normalguy 2010.08.27. 10:34:36

Ezzel sok meleg van így. Sok mindenről lemarad az ember ilyen helyzetben. A jó hír: egy csomó mindenről viszont nem, és nincsenek behozhatatlan lemaradások.

GayBears · http://gaybears.blog.hu/ 2010.08.27. 16:12:35

"A jó hír: egy csomó mindenről viszont nem, és nincsenek behozhatatlan lemaradások." - Hmmm, hát annak tekintetében hogy az idő nem visszafordítható, ezzel a kijelentéssel azért lehetne vitatkozni!
süti beállítások módosítása