Státusz riport:
Mindketten bevallottuk hogy két hete nem szexeltünk mással, csak egymással. Ez azért nagy teljesítmény, még a végén tényleg monogámok leszünk. Fura dolog ez a "kapcsolat". Régebben, mikor a suliban ez még menőnek számított, vágytam rá. Aztán amikor egy csinos lány oda állt elém a gimiben azzal, hogy tetszem neki, hirtelen fel is villant az agyamban: Yesss! Mostantól barátnőm lesz és menő csávó leszek! Aztán belegondoltam hogy mindez mivel jár. Megvárni őt suli után, együtt lógni, átmenni hozzá vagy áthívni... szexelni vele. Ezek a dolgok mind elriasztottak, igen a szex is. Nem kívántam soha a lányokat ez pedig akkoriban még mérhetetlenül frusztált. Mindennek tükrében elutasítottam végül szegényt, nem akartam feladni a jól bevált, kényelmes magányos farkas életmódomat. Pedig ez akkoriban azt jelentette, hogy tanulás után annyit videójátékozzak, amennyit csak bírok.
Jelen helyzetemben párhuzamot vonva a magányos farkas életmód feladása azt jelenti, hogy heti 4-5 pasas elfogyasztása helyett csak egyre koncentrálok (nem viccelek a 4-5-el, az utóbbi időben kicsit elszaladt velem a ló, szégyellem is). Munka utáni életemet tehát a szex és a videójátékok meg egyéb szokásos időtöltéseim tették ki. Kényelmes volt és mégis gondolkodás nélkül adom fel. Azt hiszem ez a legnagyobb különbség a két helyzet között. Ezért érzem úgy, hogy helyes amit csinálok.