A Silenus bár olyan, mint egy magyar Hard Rock Café. Tegnap meglepett azzal, hogy asztalt foglalt oda, mert az egyik kedvenc bandám koncertezett aznap este. Édes pofa. A napjaim olyanok, mintha valami álomvilágon rángatnának keresztül, minden csak elmosódott és szürke és csak az az idő számít, amit vele tölthetek. Hétfőnként olyan érzésem van, mintha valami nagy ünnepnek lenne vége, mint amikor elmúlik a karácsony és a szilveszter is, holott csak egy egyszerű hétvége volt, amit vele tölthettem. Jó színész lehetek, ha a környezetem még mindig nem vette észre hogy khm... 3 lépéssel a föld felett járok... Fuh, ez gájl... de ez van :D
