Néha azért annyira pöcs tud lenni. Ma közölte, hogy a prioritási sorrend a következő: önmaga, a szülei, a vállalkozása és én. Nem tudom mennyire gondolta komolyan, nem is mutattam, de azért megbántott vele. Jó, lehet, hogy túlzottan nyomulok és túl sok időt töltünk együtt, de azért ezt túlzásnak érzem. Az egészet az váltotta ki, hogy szabad volt a délutánom, ajánlottam egy helyet, ahol ebédelhetnénk, de ő inkább gyorskaját akart, hogy hamarabb visszamehessen dolgozni. A dolog édes iróniája, hogy ebéd után mégis cuddling-al töltöttük a délutánt. :)
Pedig nekem is lett volna dolgom. Jó lenne, ha haladna már kicsit a disszertációm, de mennyire gáz már, hogy az egyetlen motiváló tényezőm az, hogy szeretném, ha az életrajzomban 2010 szerepelhetne a befejezés dátumaként 2011 helyett. 3 év alatt szinte senkinek nem sikerül elvégeznie, de le sem merem írni mikor kezdtem...