A családi ebédnél felmerült a színház. Majdnem rávágtam nagy lelkesen, hogy milyen volt legutóbb az operában, de aztán eszembe jutott, hogy kivel voltam és inkább hallgattam. Szerettem volna elmesélni mit láttam, milyen élmények értek, de nem tehettem. Egyre több dolgot nem oszthatok meg. Erre az asztal másik végében apa rákezdi: "Ja, a nemzeti élén is egy köcsög van. Gyalázat." ... "Hallottam, kitett valami táblákat a színházba, hogy melegek velkom. Faszért kell ezt más arcába nyomatni? Még reklámozzák is magukat."
És valóban, apám és az a sok begyepesedett vidéki ember csak ezt látja: melegek = ellenség --> minden amit tesznek helytelen. Fel sem merül bennük, hogy másik szemszögből lássák a dolgokat. Számukra olyanok, mint a cigányok, vagy a románok, akiket alapból gyűlölni szokás, magunktól meg sem kérdezve azt, hogy: Miért?
Próbáltam az asztalnál ülve olyan mélyre süllyedni, amennyire csak bírtam. Szeretnék néha elsüllyedni mások helyett szégyenemben.
