Egy hete ment el. Hiányzik nagyon.

A hétvégén otthon voltam, beszélgettünk kicsit Anyával. Mióta elmondtam neki semmit nem kérdezett róla és már kezdtem aggódni. Igaz, azóta nem is nagyon volt alkalma négyszemközt beszélni velem, de mondjuk felhívhatott volna.

Sokat kutakodott a témában, még mindig magát hibáztatja. Azt mondta talán ha előbb észre veszi, akkor lenevelhettek volna róla, mint a balkezeseket szokás... mert hogy a balkezesség is genetikus. Mondtam, hogy ezt felejtse el, egyrészt újabban a balkezeseket sem szoktatják már át, másrészt meg ha működött is ez régen, az csak annyit jelentett, hogy megtanult az illető jobb kézzel írni, de ettől még balkezes maradt.

Még nem tudja, hogy van valakim és úgy döntöttem egyelőre meghagyom őt ebben. Kérdezte, hogy hogyan képzelem a jövőmet, akarok-e majd kapcsolatot valakivel. Megint sírt egy kicsit és azt mondta, hogy akár az élő ördögöt is haza hozhatom, őt nem érdekli, akkor is szeret. Ez jó, mert néha tényleg úgy érzem, hogy magával az ördöggel járok... ráadásul balkezes is :)