Kicsit kezdem okafogyottnak érezni a blogomat. Sokat segített, átlendített a nehezén és nagyon sok jó barátot szerzett nekem, de a legtöbb dolog, ami mostanában foglalkoztat, vagy esetleg bánt nem kerülhet ide. Nem tudom milyen irányban fogom folytatni...

Tegnap megünnepeltük a barátom szüleinek a házassági évfordulóját. Egyre könnyebben veszem az efféle akadályokat. Eleinte nagyon feszélyezve éreztem magam a jelenlétükben, ők viszont teljesen természetesen kezelik a szituációt, nagyon megkönnyítve a beilleszkedésem. Aláírtam az üdvözlőlapjukat is. Az a How I met epizód járt a fejemben, amikor a többiek megtiltják Tednek, hogy az aktuális új barátnőjét hazavigye a szilveszteri bulikra, mivel minden évben készítenek egy fotót ilyenkor és minden évben egy másik idegen lány szerepel rajta, akinek már a nevére sem emlékeznek. Vajon ilyenné válik majd egyszer az aláírásom is azon a kártyán?