Szóval a múlt héten fordult elő először, hogy a tesóm megkérdezte tőlem, hogy hogy van a barátom. Mióta kitálaltam neki, egyszer sem jött föl a téma, mondjuk elég keveset is voltunk csak kettesben együtt, amikor kérdezhetett volna.

Hiába voltam őszinte, a téma ettől még kényelmetlen. Nem fogják egyik napról a másikra megemészteni, ezt belátom. Az is fontos, hogy én megfelelő természetességgel álljak a dologhoz, talán így őket is kevésbé feszélyezi majd. Minden esetre messze van még az, hogy egy húsvéti ebédhez haza merjem őt vinni magammal...