Scott Pilgrim az egyik legkedveltebb képregény sorozatom volt az utóbbi időben. A mozifilm változattal sem volt bajom, de a képregények alapból közelebb állnak hozzám, ezért nagyon bejött ez a kis kanadai független produkció. Egy srác mindennapi élete, szerelmekkel, videójátékokkal, álmodozással, ahol néha már teljesen elmosódik a határvonal valóság és fantázia között, de ahogy olvasod rájössz, hogy arra a bizonyos határvonalra nincs is szükség. Már magyarul is megjelent mind a 6 kötet. A sorozat befejeződött és normális esetben nem kezdenék ismertetőbe a blogomon keresztül, viszont az utolsó kötet utolsó pár oldalán történt valami idevágó. AZ egyik karakter <SPOILER ALERT> coming out-ol a legvégén. Ami igazából érdektelenné teszi a dolgot az, hogy egész végig szerepel egy meleg karakter, Wallace, a szobatárs.
Én aztán tényleg rajongója vagyok a "kötelező meleg karaktereknek" akkor, ha azok rendesen meg vannak írva és nem csak valami hamis sztereotípiát közvetítenek, azonban itt már szerepelt egy ilyen karakter. Kicsit feleslegesnek érzem az utolsó pár oldalon még egy "meleg csavart" belevinni a történetbe azzal, hogy az ultra macsó gitárost összehozzák a csendes hangtechnikussal. Ugyanakkor viszont jól szolgálja a berögzült sztereotípiák rombolását, miszerint minden meleg magamutogató nőies pojáca. Erőltetett csavar ide, vagy oda örülök, hogy talán felnő egy generáció, aki olyan sokat találkozik a témával minden féle médiákon keresztül a világ legtermészetesebb dolgaként tálalva, hogy talán ha a valóságban is szembe találja majd magát egy meleg személlyel, akkor is tudja majd egy vállrándítással kezelni a dolgot.
