Azon gondolkodtam, hogy melegként milyen eséllyel indulunk a normális élet reményében? Vajon az a sorsunk, hogy középkorúan egy kis városi lakással, kiépített egzisztenciával magányosan éljünk? Csak beengedünk majd az életünkbe másokat látogatóként, de nincs rá esély, hogy egy családként két egyenlő félként élhessünk valakivel? Mindez pedig azért van, mert egyszerűen másképp növünk fel, még akkor is, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy van párunk. A munkahelyünkön kerüljük a magánéleti témákat, az utcán, moziban, állatkertben nem mutathatjuk ki egymás iránti érzelmeinket, gyakran a saját családunknak sem beszélhetünk a mindennapjainkról, akkor sem ha esetleg már outoltunk előttük. Mindezek összességében nem éppen az egészséges érzelmi fejlődés irányába hatnak, és ehhez még hozzájárul a melegek legendás promiszkuitása is. Ezek mellett van egyáltalán lehetőség normális életvitel kialakítására, közös... KÖZÖS család alapítására?