És lassan feladom, hogy valaha is meg fogom érteni őt. Talán el kell fogadnom, hogy néha bezárkózik, engem kizár és ha ilyenkor nem hagyom békén, akkor minden csak rosszabb lesz, mert nekem nem lehet építő véleményem és én nem tudok segíteni akármi is bántja.
És ha már itt tartunk lassan feladom a reményt is arra, hogy létezhet "normális" homoszexuális kapcsolat. Minden meleg előbb utóbb összeszed annyi lelki sérülést, hogy onnantól kezdve már minimum kishibás áru és mint olyan együttélésre alkalmatlan.
És én csak kezdő vagyok és naiv, de pár pofára esés után majd biztos belejövök és nem lesznek olyan elszállt elvárásaim, hogy ha felugrom a másikhoz, akkor az egy kicsit elszakadjon a számgépétől legalább arra a rövid időre. Ha pedig veszem a lapot és "inkább nem zavarlakkal" elmegyek, akkor nem fogok számítani arra sem, hogy "majd beszélünk" és keres, ha egyszer ezzel válunk el.
Megnéztem a Breakfast club-ot. Legalább pótoltam egy alap hiányosságomat, amíg a hívását vártam.
